Végre egy kis póker

Emlékszem említettem, hogy kevesebb bejegyzés fog születni a pókerről, mint a régi blogomban, de eddig egy darab sem volt, úgyhogy azt hiszem itt az ideje megejteni az elsőt.
Nos, az elmúlt héten két alkalommal kerültem pókerközelbe és szerencsére mind a kettőről van mit írni.

Szerdán újra meglátogattam az Albipóker által szervezett alacsony nevezési díjú versenyt, ami ezúttal új helyszínen - a Duna Plazától nem messze található Royal Poker Clubban - került megrendezésre. Régebben egyszer már játszottam itt egy freerollt, ami elég negatív eredménnyel zárult számomra, de ennek ellenére nem volt rossz érzésem a hellyel kapcsolatban. Erről a versenyről annyit kell tudni, hogy pont olyanoknak való, mint én. Olyanoknak, akik hobbijátékosok valamint inkább a szórakozásért és nem a nyereményért játszanak, ja és nem akarnak tíz- esetleg százezreket ölni a pókerbe havonta. A mostani alkalommal Drizzt és Csinci is elkísért, aminek külön örültem, mert nem láttam őket tavaly óta. Ezen a mostani versenyen 30 induló volt és az első 6 helyezettet fizették. Az én teljesítményem a 8-ik helyre volt elegendő, ami nem éppen csúcsszuper, de két okból is említésreméltó. 1. Eddig sosem voltam ezeken a versenyeken final table résztvevő. 2. Amilyen iszonyatos lapokat kaptam végig, kész csoda, hogy ennyit ki tudtam hozni. Komolyan, az egész parti 4 órája alatt  összesen 4 alkalommal kaptam használható lapot és azokkal is nagyon-nagy szerencsével tudtam csak érvényesülni.
Az első egy KK volt úgy másfél órányi lapdobálgatás után. Eredetileg 10.000 zsetonnal indultunk 25 perces vakemelkedéssel, de én addigra a sok dobálás és a kevés reményteli de eredménytelen flopnézés után olyan 8000 körül állhattam. A sorsoláskor közvetlenül mögém ültetett Drizztel már azon röhögtünk, hogy a verseny kezdete óta még egyetlen turn-ben sem voltam érdekelt nemhogy showdownban. Na megjött a lehetőség a kézbe osztott Kovbojok személyében, és én égtem a vágytól, hogy végre kihasználhassam.  A vakszint 150/300 volt akkorra, és én UTG pozícióból a nagyvak négyszeresét emeltem. Drizzt rövid színjátszós gondolkodás után eldobta a lapot, de a kettővel mellette ülő fickó rövid mérlegelés után allin hívott 14.000 zsetonnal. Mindenki más bedobta, és mire hozzám ért ismét a kör, már nyakig ültem a bajban. Az asztalomnál ülők játékát addigra igyekeztem jól megfigyelni – volt rá időm a sok lapdobálás közben – úgyhogy erről a srácról is megvolt a kialakult képem, miszerint közepesen jó feszes-agresszív játékos. Amúgy az egész asztal tele volt hobbijátékos fish-el. Még pár olyan is akadt akiknek láthatóan ez volt az első élő versenyük. Emberünk persze nem közéjük tartozott és mivel valószínűleg ő is megfigyelte, hogy én addig egyetlen egy partiban sem voltam aktívan benne, ezért számíthatott rá, hogy jó lapra emelek. Ha ennek ellenére rám tolta az allint, az nagyon erős kézre utal. Körülbelül 60%-ban biztos voltam az Ászpárban, de mivel az asztalnál elég sok halacska gyűlt össze, elképzelhető volt, hogy egy QQ,AK,JJ kombinációval megpróbál elijeszteni. Komolyan megfordult a fejemben, hogy bedobom a királyaimat, de az addigi felhozatalra gondolva nem volt szívem hozzá, úgyhogy kábé 1 percnyi gondolkodás után elfogadtam az allint és betoltam a maradék zsetonomat. Mosolyogva mutatta az ászait én meg illúziók nélkül mozdultam, hogy felállva várjam végig a 82 százalékban számomra végzetes floppot. Amikor középre dobtam a királyokat az asztal felhördülve egyemberként egyetértett abban, hogy lehetetlen lett volna eldobni. Ejj, ha tudták volna, hogy pedig milyen közel álltam hozzá. A mellettem jobboldalon ülő, egyébként kezdő játékos elárulta, hogy KQ-t dobott el amikor meglátta az allint. PUFFFNEKI…maradt egy outom, ami a legjobb esetben is 10% esély. A dealer leosztotta a floppot, amiben csodák csodájára megpillanthattam egyetlen megmaradt királyomat és mivel több ász már nem esett le, ezért az ellenfelem csalódott arca előtt besöpörhettem a 17.000-es potot.
Közben szegény Csinci kiesett a másik asztalról, én pedig lapot ezek után sem kaptam (83,74,42,Q5..stb) legalább egy óráig, amikor is megpillanthattam egy egyszínű AQ–t és a lehetőséget, hogy újra akcióba lendülhessek. 300/600-as vaknál középről emeltem körülbelül 3000 zsetonig, amit a mellettem addigra már eléggé megtépázott stackel ülő Drizzt tartott. Már elkönyveltem, hogy egy szolid baráti küzdelem elé nézek, amikor az előttem ülő kezdő játékos is megadta a tétet, akinek néhány szerencsés parti miatt, viszonylag sok zsetonja volt. A 86Q flop jött és benne a szép dáma, ami nekem top párt adott a legmagasabb kickerrel. Emeltem is mintha kötelező lenne, és bár nem számítottam megadásra csodálkozva láttam, hogy mellettem Drizzt betolja az összes zsetonját, ami épp kitette az emelésem mértékét. Upsz, mondom ennek fele se tréfa, és még jobban elhűltem, amikor előttem a mellettem másikoldalon ülő kezdő srác szintén megadta az emelést. A turn valami semleges lap volt, talán egy 3-as és amikor az előttem ülő srác csekkelt, én kis gondolkodás után allin hívtam. Gondolkodott egy keveset aztán megadta egy flushdrawal, ami nem volt épp okos játék, de legalább a zsetonjai kárpótolták azt az elvesztett mennyiséget, amit Drizzt akasztott le tőlem az osztott 66-áva, ami floppra drillt adott neki.
Pár körrel később, hat főre csökkent asztalunk épp a final table előtt állt 400/800-as vakszintnél, amikor nagyvakként kaptam egy A6 egyszínűt, amivel gondolkodás nélkül ráemeltem az előttem kiegészítő kisvakra, aki történetesen az előbbi partiban megcsappant stackű kezdő srác volt. 3000-ig emeltem és ő „más lehetőségem nincs” jellegű beletörődő sóhajjal és 4800 zsetonnal allin jött, ami nekem plusz 1800 behelyezendő zsetont jelentett.
Nálam A6 treffből a másik srác pedig J8-at mutatott szintén treffből. Hát ez eddig számomra kellemes ha nem jön semmi, pláne, hogy a flöss lehetőségeit is maradéktalanul lefedem. A flop: 8J7 ami rögtön kétpárhoz juttatta shortstack ellenfelemet, én meg az esélytelenek nyugalmával várhattam a maradék két lapot a turnt és a rivert. Turn: A – szuper legalább szépítettem kicsit. River: A – OH MY GOD!! Ennyire csúnyán még sosem ejtettem ki senkit. Kép is született róla.
A final table számomra az előző órákban megszokott lapminőséggel folytatódott, (58,92,K3,K2,Q3…stb) majd miután félig felzabáltak a vakok kaptam egy AJ-t, amivel rögtön ki is eshettem a 8-ik helyen egy TT ellen.
Bár szőrnyű volt a lapjárás, a Final Tablera kerülés, valamint a két rettenetesen csúnya és nemkevésbé szerencsés hand miatt jól szórakoztam. Mellesleg Drizzt harmadik lett ezen a versenyen, amiért ezúton is gratulálok neki.

A másik pókeres esemény egy 4 dolláros, 180 főre limitált verseny volt a pokerstars online pókertermében, amit hosszas küzdelem után sikerült megnyernem. Erről nem írnék túl hosszan, hiszen rengeteg parti zajlott le a verseny ideje alatt. Szerintem sikerült nyugodtan és türelmesen játszanom, és annak ellenére, hogy a verseny első felében majdnem végig a kiesés szélén táncoltam, pár kulcspartit megnyerve és kevés szerencsével a döntő asztalt és a végjátékot, már szinte végig zsetonilag erős pozícióban játszhattam. 200 dollár feletti összeget nyertem, ami életem legjobb eddigi onlinepókeres eredménye. Remélem még sok nagyobb is követni fogja hamarosan.

Elhunyt Heath Ledger

Keleti parti idő szerint kedd délután fél négykor Heath Ledgert holtan találták New York-i otthonában. Halálát valószínűleg gyógyszer-túladagolás okozta. A színész ágya mellett altatótabletták hevertek, és munkatársai szerint az utóbbi időben gyakran panaszkodott álmatlanságra és az Őt érő sok stresszre. Csak nemrég fejezte be az új Batman film forgatását, ahol a Joker karakterét kelthette életre.

Van, aki már a Hazafi óta ismerte. Mások a Lovagregényben fedezték fel. A Grimmben és a Casanovában sokat nevethettünk rajta. A Túl a barátságon című drámában már művészit alkotott. Egy biztos. Aki filmkedvelő az ismeri a nevét, arcát, összetéveszthetetlen gesztusait. Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy a legnagyobb szerepei még előtte álltak. 28 éves volt.

Hideg Nyomon - Gone Baby Gone

Hadd kezdjem ezt a bejegyzést egy kifakadással. Miért van az, hogy a magyar filmforgalmazóknak állandóan idióta címeket kell adniuk a külföldi filmeknek. Aki megírta a forgatókönyvet, kitalált hozzá egy címet, amivel valószínűleg valamit mondani is akart. A magyar meg jön, és „hát ez hülyeség”, vagy „én jobbat tudok”, esetleg „ezt nehéz magyarra fordítani” felkiáltással kicseréli valami frankó, ízes magyaros címre. DEHÁT MILYEN JOGON???? Ha nagy nehezen megírok egy novellát, vagy egy darabot és kitalálok neki egy frappáns odaillő címet és jönne valaki és adna valami teljesen más, oda nem illő, akár félreérthető címet a “gyermekemnek” azzal az indokkal, hogy szerintem így jobb, hát minimum kibelezném! Szerintem erről fogok írni egy tanulmányt, amiben felkutatom a rossz és jó példákat ebben a témában, megemlítve a legelvetemültebb merényleteket. A „Hideg nyomon” esetében helyt adok annak, hogy az eredeti angol cím kicseszés a fordítónak, de ha már kreatívkodott, akkor miért nem az eredeti címhez közelebbi megoldást választott. Na mindegy… ez az eset még szerencsésnek mondható, hiszen van némi köze a filmhez ellentétben pár rettenettel. Nem is szapulom tovább. Téma lezárva. (az “ALIEN - A nyolcadik utas a halál ” úgyis alúlmúlhatatlan)

A film megnézése előtt szokás szerint átnéztem a film adatlapját az IMDB-n és amikor láttam, hogy ez Ben Affleck első rendezése, rögtön felébredt bennem a kaján kíváncsiság. Valamiért bírom a srácot, pedig reménytelenül gyenge színész. Az apja lánya (Jersey Girl…VÁÁááá) és a Dogma óta nem látta tőle értékelhető alakítást, bár szerintem azokban is csak azért volt jó, mert Kevin Smith direkt ráírta a szerepeket. Hát, itt most a forgatókönyvírást és a rendezést vállalta magára, ami azért sokkal megnyugtatóbb lévén a kreatív alkotóelme oldaláról láthattunk már egy Good Will Huntingot, amit Matt Damonnal közösen írtak. Mint mondtam, kíváncsian ültem le és azt kell mondjam meggyőzött. Ha szabadna kérnem a jövőben csak írással és rendezéssel foglalkozzon Ben barátunk és a színészkedést bízza a profikra. Ja itt nem a főszereplő Casey Affleckre (Ben Affleck öcsikéje) gondoltam, mert ő a testvére nyomdokait hűen követve rettenetesen egysíkú, hanem azokra, akik mellékszereplőként elvitték a hátukon az egész mozit. Ed Harristől tökéletes alakítást láthattam ismét és Morgan Freeman is megfűszerezi azzal a néhány perccel a filmet, amíg vásznon van. Az igazi meglepetés számomra Amy Ryan alakítása volt. A drogfüggő lerobbant családanya alakítása olyan hiteles volt, hogy azt is elhittem volna, ha azt mondja a rendező, hogy az elvonóból vagy a külvárosi gettóból hozta ki a nőt a felvételekhez.

A történet mondanivalója a film végére teljesedik ki, úgyhogy a sztori vázlatosan leírva nem sok különösséggel kecsegtet. Elrabolnak egy kislányt a külvárosi szegénynegyedből és a sajtó és – emiatt - a rendőrség is nagyon rácuppan az ügyre. A lerobbant családanya nővére, - aki mellesleg a sajtót is odacsődítette - imádott unokahúga megmentését szívén viselve felbéreli a környéken ismerős magánnyomozóékat Patricket(Casey Affleck) és Angie-t(Michelle Monagan), akik egész véletlenül nemcsak a nyomozóirodában partnerek, hanem az ágyikóban is. Hamar besegítenek a balfékeknek tűnő rendőröknek és mindent megtesznek, hogy a kislány élve hazajusson. Nem akarok poént lelőni, de számos fordulat és érdekes felfedezés után a főhős rákényszerül, hogy komolyan válasszon az erkölcsi jótett és a morális jótett között.
A nem túl bonyolult történet és a kevés karakter miatt, nagyon szépen épülnek fel a jellemek és a film lassú – de cseppet sem unalmas - hullámszerű előrehaladásával, mozzanatról mozzanatra jutunk el a végkifejletig, ami nagyon durván elgondolkodtató…Te vajon mit tennél?

Nálam a film 8/10. Nem mostanában fogom újranézni, de  tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki a puszta szórakozás mellett egy kis elgondolkodásra és némi mondanivalóra is vágyik. Ben Afflecknek meg azt üzenem: Öreg bizonyítottad, hogy tudsz te jó dolgokat letenni az asztalra…itt az idő, hogy olyasmivel foglalkozz, amiben valóban tehetséges vagy!

Valóra válhatatlan Álmok

Úgy érzem, néha vannak olyan vágyaink és álmaink, amiken gondolatban nagyon jó érzés elidőzni néha, de lelkünk legmélyén nem kívánjuk igazán, hogy valóra váljanak. Igen, sajnos az álmok valóra válásával mindig az a gond, hogy ha valóra válnak, akkor a valódi világban válnak valóra és nem abban az álomvilágban, amiben elképzeltük. Ha belegondolsz egy csomó ilyen van. Például megnyerni az ötös lottón a főnyereményt. Gondolatban te is biztos százszor elköltötted, vagy épp beosztottad azt a néhány milliárdot, de ha megtörténne valószínűleg olyan félelmetes élményeket hozna magával ez a szerencsés nyeremény, amikről nem szólt az álmod. Megkapni az imádott nőt vagy férfit, akit sóhajtozva nézel a mozivásznon, fotón, koncerten vagy akár az ablakból. Amikor az a bizonyos gondolatfoszlány átsiklik az agyadon nem gondolsz bele, hogy neki is van múltja, jelene, biztos vannak problémái, tud szeretni, gyűlölni, fájdalmat okozni. Azt mondom vannak dolgok, amik jobb ha csak az álmainkban válnak valósággá. Ott csak melegséget nyújtanak ezek a pillanatnyi boldogságillúzióval kecsegtető ábrándképek…a valódi világban viszont fájdalmasak, kiábrándítóak, csalódást hordozóak.

Esik…esik…esik…

Hogy az esőnek miért van különös jelentősége számomra, igen egyszerű. Szeptemberben költöztem ugyanis egy Budapesti panellakásból  a Velencei-tó partjától nem messze fekvő új építésű családias társasházba. Azóta számos remek felfedezést tettem, és a legújabb az időjárás és a helyi közlekedési lehetőségek drasztikus összefonódásával kapcsolatos. Ím az emberiség szolgálatában ezúton közzéteszem tanulmányomat a témában.

Időjárási állapot: szeptember, napsütés, meleg, indiánnyár

Budapesti tapasztalatok: - fülledt izzadtságszag, szürke por, benzinbűzben vánszorgó autók, mogorva tömegközlekedők önidegesítő és suicid masszája.

Velencei tapasztalatok: - sétára hívó illatos szellő, az utolsó alkalmat kihasználó bikinis nap és strandfürdőzők, forró lángos és lekváros gofri, óriási kirándulás a közeli hűvös erdőségbe.

Időjárási állapot: november, eső, szél

Budapest: - ideje elővenni a szövetkabátot és az esernyőt indulás előtt.

Velence: - a főúttól a lakáshoz vezető földúton kialakult mélyedésekben tóvá gyülemlett víztócsákat kell kerülgetni, ami az esti órákban a közvilágítás totális hiánya miatt zseblámpa nélkül nadrágszár- és életveszélyes. Természetesen zseblámpa és táska viselése közben esernyő használatára már nincs mód, ergo nyugodtan ronggyá lehet ázni.

Időjárási állapot: december közepe, erős havazás

Budapest: - a kocsit le kell söpörni indulás előtt, haladni pedig lassan lehet a sok nyári gumis kamikaze miatt.

Velence: - a főúttól a lakáshoz vezető földút szibériai hómezőre hasonlít. Az autót meg sem próbálom kiásni a ráfagyott hókupac alól, szerencsére a szánkósok ösvényén és a hozzáedződött vidéki szomszédok hólapátolási próbálkozásai hatására járhatóbbá vált csapáson - 20 perc helyett másfél óra alatt - el lehet jutni a buszmegállóig.

Időjárási állapot: január eleje, ónos eső

Budapest: - délelőtt nem érdemes elindulni, de dél körülre minden utat felsóznak és nincs gond. A kocsiról kicsit kaparni kell a jeget.

Velence: - a lakásból kilépni életveszélyes. A kültéri burkolatok a csúszásgátló bevonat ellenére korcsolyapályára emlékeztetnek, és akkor még az emeleti lakásajtótól a kertig vezető lépcsőről nem is beszéltem. Ajánlott sebesség másfél lépcsőfok/perc és az erős kapaszkodás sem segít, mert a korlátot is másfél centis jégréteg fedi (kép). A kocsi jégpáncélba burkolózik, de 2 órányi forróvizes öntözés hatására elindulásközeli állapotba kerülhet. A főútig megteendő kábé 800 méteren csupán kanyarodni, gázt adni és fékezni lehetetlen, a kocsi többi funkciója kiválóan működik (pl. a rádió). Nem is jutok messzire, mert a szomszéd négykézláb is szétcsúszó végtagokkal kúszik felém, és közli, hogy amikor a harmadik kocsi csúszott árokba előtte, akkor feladta és a kocsit leparkolva hazakorcsolyázott.

Időjárási állapot: január közepe, sima eső, de folyamatosan

Budapest: - esernyőt vinni kell.

Velence: - a sok hó elolvadásától fellazult földút fél méter mély mocsárrá változva áll lesben a gyanútlan közlekedőkre várva. A kocsi szerencsére szervízben van, különben már rég elsüllyedt volna, a szomszéd pedig csak traktorkísérettel mer elindulni a piacra. A buszhoz térdig érő gumicsizmában érdemes elindulni, és akkor is csak egy nappal előbb, hogy biztosan elérjem. Cupp..szörcs…cupp…szörcs…

Vidéken élni jó

Eastern Promises

A napokban két példány is a horgomra akadt a 2007-es év második felének gengsztermúvijai közül. Az Amerikai Gengszter és az Eastern Promises.

Az első egy Denzel Washington főszereplésével készült Ridley Scott alkotás, amit már a magyar mozik is játszanak, a másik pedig David Cronenberg rendezői munkáját dicséri és imádott Aragornunk - Viggo Mortensen csillogtatja benne színészi képességeit. Nekem egyelőre ez utóbbit sikerült megszereznem HD-ben, hogy itthon is a módját megadva és moziszerű élményzetet imitálva tekinthessem meg.

Cronenberget ismerve (A légy, Meztelen ebéd, Karambol) sejtettem, hogy valami különlegességet fogok látni, és tényleg. Színészileg és rendezésileg is egy tökéletesen összerakott filmet nézhettem végig, amiben érződik, hogy mindenki igyekezett beleadni a maximumot. Az érdekesség a puritán realizmusban volt, ahogy a kissé keresztapás, de korántsem annyira monumentálisan nagyra törő történetet előadta. Teljesen életszagú, testközeli érzés volt a Londonba exportált ukrán maffia családtagjainak sorsát figyelni. Viggo ismét teljesen elsajátította a karaktert és legalább akkora átéléssel vartyog oroszul, mint annak idején tündéül vagy sziúindiánul a Hidalgóban. Még a hanghordozása is teljesen megváltozik beszéd közben. Szinte elhiszem neki, hogy tényleg valami orosz kisváros krumpliföldjén nevelkedett, mint Vigor Mortenzejevics

Maga a történet nem egy agysejtbomlasztóan furmányos eposz, viszont rengeteg teret enged a színészi játéknak, a karakterekben való elmélyülésnek, és a bizonyos Cronenberg féle brutális realizmusnak. Maffiafőnök bácsi és picifia élik rendezett bűnöző életüket könyörtelennek tűnő sofőrjük társaságában, de mivel egy kórházba került 14 éves leányanya szülés után meghal és a naplója a nyomozó kedvű szülésznő (Naomi Watts) karmába kerül, kezdik kissé kellemetlen ízűnek érezni a vodkát. A nő nyakig rántja saját magát és persze a családját is a slamasztikába, pedig csak az újszülött kisbabának szeretne valami jobb jövőt biztosítani, mint amit az erre szakosodott angliai intézmények biztosítani tudnának. A sofőr (Viggo) a háttérből egyre inkább előtérbe kerül és hiába bizonygatja, hogy márpedig ő „csak egy sofőr” és csak megy balra, jobbra, egyenesen, meg amerre mondják neki, egy idő után kiderül, hogy korántsem az akinek látszik. Kábé ennyiben el is van mondva a történet alapja, és túl sok érzelmi vagy lelki mondanivalóra se számítson senki. Ez egy jó film, ami egy olyan történetet mesél el, ami akár simán meg is történhetett London egyik oroszok lakta negyedében.

Summa summárum, ha értékelnem kellene akkor 8/10 pontot kapna. Nem egy korszakalkotó mestermű, de a tökéletes rendezés és a remek színészi játék a realista történettel együtt, ínyencfalattá érik össze. Upsz! Jut eszembe, van benne egy verekedés egy gőzfürdőben ahol Viggo egy szál tetoválásba öltözve küzd az életéért, és kérem ott sem a kamera, sem rendezői gőzfelhő nem rejti el gyengéden a szemek elől Aragorn látnivalóit. Talán emiatt is van az egész jelenetnek megdöbbentően valóságos érzete. Szerintem az elmúlt év legjobb filmes verekedése, úgyhogy módosítok a pontszámon 8,5/10-re

Nehéz írni…

Erősen próbálom kényszeríteni magam, hogy blogot írjak. Vajon miért olyan nehéz hozzálátni most, hogy ennyire leszoktam róla? Egyáltalán miért ír az ember blogot? Miért van az, hogy pár éve abszolút semmi megerőltető nem volt abban, hogy naponta akár több rövidebb-hosszabb bejegyzés is szülessen?

Talán azért tudtam akkor sokat írni, mert egyedül éltem, nem volt kedvesem akihez szólhattam volna és így tartottam bensőséges kapcsolatot a barátaimmal? Talán azt az érzést helyettesíti a blog, amit olyankor érez az ember, amikor hazamegy és elmeséli a napját, érdekes élményeit a szerettének? És talán most, hogy minden fontosat, érdekeset el tudok mesélni valakinek, már nem is olyan fontos, hogy blogban is leírjam? Ha újra normálisan és tevékenyen akarok írni, akár blogot akár mást, ahhoz újra magányossá kell válnom? Szerintem jobb ha nem teszek fel kérdéseket magamnak, mert még a végén kénytelen lennék válaszolni rájuk.

BLOG REACTIVATED

Az idejére sem emlékszem, hogy mikor írtam Blogot utoljára. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a néhány ünnepnapszerű bejegyzés is elég korlátozott témakörben jött létre, úgymint póker, póker és néha póker témában is írtam. Na most kérem itt az ÚJ blog, és remélhetően vissza tudom téríteni magamat a régi formámhoz, amikor volt is értelme olvasni az írásaimat. Ne örüljetek azért nagyon. Pókerről valószínűleg még így is jósokat fogok írni, de az egyéb jellegű élményeim sem maradnak billentyűzetre vetetlenül. Hozzá is látok.

 Jó szórakozást.

Neked is és nekem i

Elindult az új Blog

Szia Gumipók…ez itt az új blogod! Örülsz?