I.E. 10.000

Roland Emmerich alkotásai (Csillagkapu, Függetlenség napja, Godzilla, A hazafi, Holnapután) mindig is tömegek szórakoztatására készültek. A történetek egyszerűek, de ötletesek, a kivitelezés pedig profi és lebilincselően látványos. Olyan filmekről beszélünk, amiket nem neveznénk művészinek, de a kereskedelmi tévék szívesen műsorra tűzik akár évente, mert kikapcsolódásra tökéletesek és a nézettségük egyértelműen magas, még sokadszorra is.

Ezzel a tudattal ültem be a 10.000 BC vetítésére, és szórakozásra éhesen vártam a filmbemutatók végét, de ami jött arra egyáltalán nem számítottam. Egy Apocalyptóba oltott Csillagkapuszerű izét láthattam, amit leginkább mesének fogtam fel, legalábbis ezzel a tudattal zavartak legkevésbé a film logikai bukfencei, az összekavart és egymásra helyezett eltérő földtörténeti időszakok, és a valószínűtlenül vegyes földrajzi környezet.  Ezekre részletesen ki sem térnék, mert már a trailerekből kiderült a jó részük, és egyébként is, ha jelenetről jelenetre az összes ilyen jellegű hibát végigelemezném, a tanulmány hosszabb lenne, mint magának a filmnek a forgatókönyve. A számomra legkedvesebb anomáliát, azért megosztanám, miszerint a filmben a mamutölő yagahl törzs kiváló angolsággal beszél, az összes többi nép pedig egy félig arab, félig fogalmamsincsmilyen keveréknyelvet, beleértve a az araboknak látszó rablókat, a sivatagi busmantörzset - az összes busman altörzzsel, és az indiaiakra hajazó elnyomókat. Zsír. Krisztus előtt 10.000-ben az angol volt a legkevésbé beszélt nyelv és a világ többi része pedig mind egy nyelvet beszélt. Ja, hogy bábel tornyát még nem építették fel? Bocs.

Ha a Függetlenség napját és a Holnaputánt egyszerű, felszínes történetűnek neveztem, akkor a 10.000 BC kábé az ék bonyolultságával vetekszik és összetett mondat sem kell ahhoz, hogy a történetet elmeséljük: „Mamutölő ősember menni kiszabadítani elrabolt ősnőjét a messzi veszélyes gonosz emberekhez.”

Ha ehhez a készítők kábé így is álltak volna hozzá, akkor még lehetett volna egy szórakoztató film a végeredmény, de sajnos a Háború és Béke drámaiságával és komolyságával próbálják meg feltölteni és eposzi szintre emelni a főhős és főhősnő bárgyú történetét. Egyszerűen nincs benne poén, sehol nem lehetne nevetni a filmen, ezért a néző kínjában kénytelen nevetni a véresen komolyan gondolt meseszerű jeleneteken. Az egyik kedvencem, amikor a kor legveszedelmesebb, leggyilkosabb ragadozójának beállított kardfogú tigrissel egy verembe hulló főhős már épp ledöfné a csapdába esve védtelenül vergődő 4 méteres cicust, de megsajnálja és kiszabadítja. Nem mondom tovább, mert nem akarok spoilerezni nagyon – bár a film annyira kiszámíthatatlan, mint egy Grimm feldolgozás a Walt Disneytől – de épp hogy csak nem szólalt meg a vérengző kardfogú tigris, hogy „jó tett helyébe, jót várj”. Ez most komoly?

Persze a főhős előbb utóbb rájön, hogy önző módon indult nőmentő akciója, önfeláldozó szabadságharccá kénytelen átalakulni, ami kiváló alkalom egy látványos csatajelenethez a film vége felé, egészen a meséhez illően túlmisztifikált emberrabló és rabszolgasorba taszító főgonosz istenség nevetségesen banális haláláig.

Ez a mesének túl komolynak gondolt, komolynak egyenesen nevetséges film hiába lett látványos, messze nem elég jó ahhoz, hogy érdemben szórakoztasson. Talán lesz néhány gyerek aki átszellemült arccal hagyja el a nézőteret, szemében csillogással és ajkán csodálattal elsuttogva: „maammutt”

Boldog Nőnapot

Ezúton szeretnék minden Hölgyismerősömnek, Nőnemű olvasómnak, és identítászavaros férfinak Boldog Nőnapot kívánni!

Best Poker Bajnokság Elődöntő

Sajnos azt kell mondjam, hogy számomra a verseny egy rövid sikerrel kecsegtető időszak után gyors és fájdalmas kieséssel végződött.

A leültetés után 7 asztalon indult a játék és 64 főből kellett az első 20-ba bejutni, de már a 25-ik helytől pénzt lehetett nyerni. Persze én mindenképpen tovább szerettem volna jutni és nem becsorogni valami huszonakárhanyadik helyre, úgyhogy itt is megfogadtam, hogy nem finomkodok, hanem a játékomat játszom és vagy megszedem magam, vagy kiesek.

Az első asztalon nagyon szimpatikus társaság jött össze. 5650 zsetonommal a második legnagyobb stackel rendelkeztem, amit megnyugvással könyveltem el. A vakszint 50/100-ról indult, ami egyáltalán semmilyen veszéllyel nem fenyegetett egyelőre. Az asztalon szépen finoman indult a játék, barátságos beszélgetések közepette, aztán egy idő után ketten is távoztak az asztaltól, akik kevéske zsetonjukat hamar feltenni kényszerültek. Nekem is volt pár jó lapom (AK,JJ), amikre emelve szépen megszerezhettem a vakokat és az előttem limpelők zsetonjait, így hamar feltornásztam magam kevéssel 6000 fölé. A második AK-mra viszont amikor 350-et emeltem, egy srác középről 3800 zsetonnal visszatolta rám az allint. Lehet, hogy jó lehetőség volt, de én úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom a chipjeim háromnegyedét egy 50%-os vagy még rosszabb esélyért, és bedobtam. Gondolatban persze megtapsoltam az arcot a kiváló emelésért. Nem sokkal ezután sajnos feloszlott az asztalunk és szétrobbantották a társaságot.

Az asztal ahová kerültem, első pillantásra sem tetszett már. Jó sok sötét arc, mogorva tekintet és hegynyi zsetonok mindenki előtt. Mivel a legbelső sarokban volt az asztal és nekem a leghátsó, dealer melletti hely volt fenntartva, ami a szorosan ülő játékosok miatt szinte megközelíthetetlen volt, kábé 5 perces szerencsétlenkedés és egy büdös nagy szobanövényen való átkommandózás után ülhettem csak le. Rögtön felmértem a helyzetet és láttam, hogy 5500 körüli zsetonommal igencsak az utolsók között kullogtam az asztalnál, talán ha két vagy három emberkének volt csak kevesebb. A játék szintén elég erős méreteket öltött minden körbe allin, ha nem akkor 4-5 megadás és pár ultraszerencsés arc. Pont az a környezet ahol nemigen érzem jól magam, mert a veszélyfaktor miatt nagyon befeszülök és megesznek a vakok. Amúgy is pont akkor emelkedtek 100/200-ra és én elhatároztam, hogy nem hagyom magam, és felveszem ellenük a kesztyűt. Pár környi dobálgatás után kaptam egy AT egyszínűt első pozícióból, amit elég jónak ítéltem, hogy bemerészkedjek vele a flopba. Persze 4-en vagy 5-en is megadták a vakot így jó sok játékos volt benn a partiban. A flop 44T, ami számomra kiváló lehetőség, lévén a tízes mellett a legnagyobb kicker lapom volt és, csak ha valakinél 4-es van, akkor van jobb helyzetben. Előttem két csekk, én pedig 700-ig emeltem, ami valamivel több volt, mint a bank fele. Amint vártam mindenki bedobta, kivéve a nagyvakot, aki rövid gondolkodás után megadta. Mivel nagyvak volt és preflop senki nem emelt ezért nagy volt a veszélye, hogy 4-es van nála, de lehetett simán tízes is valami közepes lappal, vagy egy 88, 99 amivel preflop nem emelt, de úgy vélte az alacsony floppon megadhat egy emelést. Mivel nem ismertem az asztalt még, ezért nem tudhattam, hogy mennyire jó játékos. A turnre 7-es jött le, ami nekem még teljesen jó lap. A srác csekkel én meg, mivel szerettem volna kiugrasztani a nyulat a bokorból, a pot felénél kicsivel többet, 1400-at emeltem. A válasz azonnali allin volt, ami egyértelművé tette a 4-est és, hogy nem egy kezdővel állok szemben. Puff…a tízest és az ászt persze dobom, a srác mutatja a négyesét…well done.

2900 zsetonra estem vissza, ami nem volt túl jó érzés, és egy kör saláta és egy két határérték limpelő lap után hamar le is ment 2300 körülire. Kaptam egy J9 egyszínűt is nagyvakra, amit mögöttem megemeltek 500-ig. Mivel 4-en is megadták előttem, a banki esély miatt muszáj volt már tartanom. Már flopra lejött a flösshúzóm, de hiába csekkelte el mindenki turnon és riveren is, nem jött le semmim, így egy párral vitte valaki mellettem a bankot. 2000 zsetonra csökkenve a következő lapom egy AQ volt kisvakra és mivel előttem ismét 3 versenyző is megadta a vakot, választás elé kényszerültem. Egyértelműen emelő lap, de ennyi limpelő után a value bet már több mint 1200 lenne, és a megmaradt 800 zsetonommal nem sokat érek se floppon se utána. Úgy véltem, akkor már jobb, ha flop előtt allin megyek, mert így több esélyem van bármilyen lap ellen, amelyik véletlenül megadja, és ha mindenki eldobja, akkor is vittem majdnem ezret, ami kicsit visszahúz. Persze az egyik zsetontoronnyal rendelkező limpelő KQ-val megadta, ami viszonylag jó hír volt, hiszen 75%-25%-ban favorit voltam. Persze a flop 8K8 és a turn és a river sem segített, így az 50-edik hely környékén távozni kényszerültem.

Mint említettem gyors és fájdalmas játék volt, hiszen sokkal többet vártam ettől a versenytől. Persze a múltkori sétagalopphoz képest mindenképpen akciódúsabb játékra számítottam, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nem az én napom lesz a mai, már ami a versenyt illeti.

Csalódott vagyok, mert nem egy jobb játékostól kaptam ki, és nem is hibás döntések miatt, amikből tanulhatnék, hanem egyszerűen a lapok fordultak ellenem. Előfordul, de ettől még nem lesz jobb érzés.

Kutyaharapást kutyával

Páran jeleztétek, hogy az oldalon a kommentelés nem működik, ha egy másik bejegyzéshez már történt komment és a kliens megjegyezte a felhasználó nevét. Mint kiderült a hiba a WordPress templateben volt, így a délelötti tűző napos sivatagot ezennel lecseréltük egy varázslatos naplementére az őszi parkban. (legalábbis amig valami egyedibbet és giccstelenebbet nem találok)

A lényeg, hogy mostmár lehet orrba-szájba kommentelni. Hajrá….mutassátok meg, hogy van értelme írnom, mert olvassátok.

Best Póker Bajnokság Selejtező

Ma délután 5 körül, mindenféle grafikai munkáimat félredobálva kocsiba pattantam, hogy odaérjek tatabányára a 19 órakkor kezdődő Best Póker pókerbajnokság selejtezőjére.
A jelentkezés ingyenes és egyszerű volt, csak regelni kellett a bajnokság weboldalán ezután letölteni a Best Póker online pókerterem kliensét és abba is regisztrálni. Ezen ugyan ne múljon, pár hete regisztráltam és be is sorsoltak az 1400 játékos közé, akik játszhattak a szombati elődöntőbe jutásért. Velencéről egy kietlen, de festői erdei úton jutottam el Tatabányára, a Vértes Centerbe, ahol a kaszinó melletti drinkbár és étterem adott otthont az eseménynek. A helyszínen rögtön a kezembe nyomtak egy sorszámot, két szórólapot meg 2000 forintnyi kupont, amit az elektronikus kaszinóban jól el is játszhattam valami nevetséges automata nyelőgépen.
A leültetés után O.J.Sámson, aki versenyigazgatói minőségében, konszolidált öltönyösben adta elő magát – mellesleg nagyon szimpatikusan – megnyitotta a versenyt. A cél egyszerű volt. 60 játékosból 3 és fél óra alatt bekerülni a legjobb 13-ba, méghozzá jó sok zsetonnal, mert azokat tovább visszük magunkkal az elődöntőn és a döntőn keresztül egészen a játék végéig. Erre 1000 zseton és 15 percenként emelkedő vakstruktúra állt rendelkezésre, ami némileg viccesnek mondható, hiszen gyors fejszámolás után megállapíthattam, hogy 2 óra játék után a játékosok 90%-ának allin kell mennie preflop bármilyen játszható lapra. Így adott is volt a stratégia számomra, miszerint feszes de agresszív játékkal az eszement vakszintek előtt túlélőnyi zsetonkészletet kellett felhalmoznom. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult, hiszen a mezőny úgy hullott, mint Beigli fényszórója láttán a baglyok az útszéli fákról, és alig több mint két óra alatt vége is volt a küzdelemnek.
Ami engem illet, egyáltalán nem panaszkodhatom a játékra. A stratégiámhoz szorosan tartottam magam és használható lapokkal keményen emeltem, pozícióból  - ha nem volt előttem emelés - a vakokra mindig rátoltam akármilyen lapom volt, a salátát meg dobáltam. Közepes lapjárásom volt, ami azt jelentette, hogy bár sokat kellett dobnom, azért becsúszott párszor AJ, AQ, KQ, sőt egyszer még AA-m is jutott. Meglepett, hogy a játék során senki nem mákolt be ellenem semmit. Ha jobb lapom volt, akkor nyertem és kész. Amazing� ilyet nemigen tapasztaltam ezelőtt. Lényegében kockázatos játék és kulcsparti nélkül jött el az első szünet és én 2500 zsetonon álltam, sok dobálással, kevés emeléssel, és szinte nulla showdownnal megjátszott játékom eredményeképpen.
A szünet után már csak 37 játékos jött vissza az asztalokhoz, és mivel a vakok már 100/200-nál jártak, a shortstack játékosok sűrűn kezdtek potyogni. Ebben az időben is a szokásos játékomat játszottam, de szerencsére közben kétszer is átültettek, úgyhogy mindig több volt a friss ember, mint aki esetleg kiismerte volna a játékomat. Nem mintha nagyon tartanom kellett volna akárkitől is. A mezőny jó része haleledelen élt és maximum a szerencséjének köszönhette, hogy nem hullott el idejekorán. Pár játékost leszámítva senki nem jelentett komoly veszélyt a játékomra és akármelyik asztalhoz kerültem, pár value betem és mutatásom után mindig szabad utat engedtek és inkább elkerültek Ebben az időben kiejtettem három shortstack embikét is, de hát mindig épp lapom volt, amikor allin kényszerültek. Egyszer AJ-vel emeltem és K8 allin került ellenem aki semmit nem húzott be, másszor a nagyvakomra rátolták az Allint és AQ-m leverte az A9-et, ami ugyancsak nem javult. Harmadszor egy nagyvakon kapott A8-ra agresszívoskodó emelésemet adta meg egy A5 kisvakból, aki nem volt túl shortstack, de az A38-as floppon úgy vélte, hogy jó ötlet rám tolni az allint és mivel kevesebb zsetonja volt, mint nekem távozni kényszerült.
Ekkor 7600 zseton körül álltam már és a mezőny lecsökkent 19 játékosra. Az utolsó asztalomnál kettővel balra tőlem ült egy fiatal gyerek, aki látszólag olvasott már egy-két könyvet és ügyesen játszott. Sajnos egyik A7s vakrablási kísérletem fennakadt rajta. 300/600-as vakszintnél dealer pozícióban emeltem 1850-ig, amit ő kis gondolkodás és egy „bár nem akartam veled kötekedni” beszólás után megadott. KK9-es flopp jött és ő elsőként csekkelt. Hát mondom itt az ideje elhitetni vele, hogy Királyom vagy 9-esem van. Emeltem 2800-ig, - ami több volt, mint jó néhány asztalnál ülő játékos összes zsetonja - amire a válasza nagyon hosszú gondolkodás után az allin volt. Azért a látszat kedvéért leszámoltattam a dealerrel a zsetonjait, holott tudtam, hogy párezerrel több van neki, mint nekem és a lapja is majdnem biztosan erősebb, mint az enyém. Azt nem gondoltam, hogy király van nála, a 9-es is valószínűtlen volt, de TT, JJ, QQ, AQ, AJ nyugodtan lehetett nála, amik ellen az én szerény A7-em erősen verve vagyon. Látszatelmélkedés után bedobtam a lapomat és szontyolódva számolgattam a maradék 3250 zsetonomat, amikor a srác a zsetonhegy besöprése után megmutatta, az AQ-ját. Azt mondta AT, AJ–re tett. Hát szép read mindkettőnktől. És egy nagy feljegyzés az agyi noteszembe, hogy ez a srác nem csak úgy csinál, mint aki tud játszani, hanem tényleg tud. Alig pislantottam kettőt és máris 400/800-ra emelkedtek a vakok és 16-an maradtunk, ami fele se tréfa helyzet volt, hiszen 3000 zsetonnal az elődöntőben nem sok esélyem van. Szerencsére egy körön belül kaptam 55-öt és AT-t is és két allinemre mindkétszer bedobták a vakok, így 5650 zsetonnal végeztem, amikor szinte egy időben kiestek a szomszéd asztalról ketten tőlünk meg egy srác, lezárva a mérkőzést és beállítva a végeredményt.
Hát hogy őszinte legyek eléggé sétagalopp volt bejutni ebből a 60 főből a 13-ba. Veszélyben egy pillanatig sem voltam, pedig nem volt lapömlésem sem. A szombat este 7 órakkor kezdődő elődöntővel kapcsolatban viszont nincsenek illúzióim. Biztosan sok erős játékossal fogok találkozni és persze néhány mákos tésztán nevelkedett halacskával, akik mind arra várnak, hogy nekem adják a zsetonjaikat. Rajtam nem fog múlni. Remélem a lapjaimon se.

Vihar utáni móka

Kiderült, hogy a velencei időjárás a nemrég egy korábbi blogbejegyzésemben taglalt kellemes jellegzetességekben egyáltalán nem merül ki. A hétvégi vihar után rá kellett jönnöm, hogy a tóparti tornádó, sokkal viccesebb, mint a pesti. Itt bőven lehetett látni letépett tetődarabokat, lecsúszott cserepeket, kidőlt fákat és villanyoszlopokat. Mint utóbb kiderült, az eféle dolgok megszemlélése része a falusi kultúrák szezonális szórakozásának.
Például a szomszéd leányzóra az erkélyen állva köszöntem rá, amikor épp vadul tartott valahová. Kérdésemre azt felelte, hogy a szomszéd utcába épp most ment a tűzoltó és muszáj megnéznie, hogy mi van ott. Másnap én számoltam be neki a hétvégi séta során tapasztalt kidőlt, feldőlt ojjektumokról, leszakadt és újratelepített vezetékekről, és egyéb nyalánkságokról. Cserében ő beavatott, hogy hány leszakadt tetőt látott Gárdonyban és hány útradőlt tölgyfát Agárdon. A beszélgetés végén megalapítottuk a KKE-t. A Kápolnásnyéki Katasztrófaturisták Egyesületét.