Jelentkezés a vonatról

április 28, 2008

Hát hellóka… 

Ha hiszitek, ha nem épp a vonaton ülök.  És, igen, eljött az idő, amikor végre nem vagyok már a négy fal közé szorítva, és egy kellemes fővárosi vasutazás során az alvást, olvasást és zenehallgatást felválthatja a kreatív tevékenység, mert itt van, eljött Ő, akit oly hőn vártam már, mint vetési varjú a magszóró traktort.  Megérinthettem, ölembe fektethettem, végigsimíthattam kecses vonalain, mert az enyém végre. Az én laptopom.
Jópárszor előfordult már velem, hogy az utazások alkalmával agyamba tóduló ötletek, elképzelések hiába kerültek a mindig nálam lévő kis noteszembe, végül sosem élték meg a kidolgozottságot. Mint, ahogy arra is rengetegszer volt példa, hogy egy dolgos nap után felszabadulva blogírási hajlamomat visszaverte a tudat, hogy ugyanabban a székben, ugyanabban a helyiségben kell tartózkodnom hozzá, mint ahol majdnem az egész napot töltöttem. Hát jelentem ezúttal semmi sem akadályozhatja meg, hogy ott és akkor kövessem el digitális merényleteimet, amikor azok eszembe jutnak. Bizonyítsa ezt a tényt ez a bejegyzés melyet ajánlok mindenkinek, aki az elmúlt – nem rövid - időszakot pókság nélkül volt kénytelen átvészelni.  Ezenkívül külön ajánlom édesanyámnak, akinek a segítségével részletre vásárolhattam laptopot és elkerülhettem, hogy anyagi romhalmazzá váljak; Kedvesemnek, aki végigasszisztálta,- szenvedte, - drukkolta az egész projektet a vágy ébredésétől a beteljesedésig; és végül de nem utolsósorban NEKED, te drááága ACER aspire 2920Z, aki oly szép vagy mint a mesebeli háromkívánság, oly okos mint egy zöld pardonnyi BTK-s, és oly kompakt mint egy svájcisapka. Vagy valami ilyesmi…

Kert.. 

A minap kitekintettem frissen szerzett kápolnásnyéki hajlékunk csöpp kertjére, és észrevettem, hogy az ébredező homogén zöld terület, bár nagyrészt a február végi, kínzáshoz hasonlító kertásás, gereblyézés, hengerelés, vetés és a február végétől hektoliterekre rugó locsolás eredményeképp kihajtott fűkezdeményekből áll, mégis nagy százalékban tartalmaz egyéb zöldségeket, amikről frissvidéki fővárosi ficsúr létemre is tudom, hogy nem jó, hogy ott vannak. Az észrevételt elhatározás és tettek követték, így a szerdai nap nagy részét a kertben guggolva gyomnövényekre vadászva tölthettem.
Aki jobban ismer, az tudja rólam, hogy a kerti zöldségekből három fajtát vagyok képes megkülönböztetni. Aminek virága van az muskátli, aminek levele az saláta, és aminek nincs egyik sem az a fű. Budapesti éveim alatt ez a tudásanyag elegendőnek is bizonyult, de a kertünkben négykézláb szöszmötölve jobb dolgom nem lévén,elkezdtem elnevezgetni a szemem elé, majd kezeim közé került vadnövényzetet. Sokszor és kínkeserves körülmények között találkoztam a Mélygyökerű Kapaszkával ,ami olyannyira ragaszkodik a drága anyaföldhöz mint bizonyos politikusok a parlamenti bársonyszékhez. A legutálatosabb a Nagyonszúrós kabbeaf*szom, amit szerintem senkinek nem kell botanikai szempontból jobban körülírni ahhoz, hogy tudja miről van szó. A legszenvedősebb mégis talán a Csipesszentő Milliárdka, melynek nevével egyrészt a mérete miatti ideális eltávolítóeszközre, másrészt a kertben hozzávetőlegesen megtalálható mennyiségükre utaltam.
A gazolást eredetileg úgy terveztem, hogy kerítéstől kerítésig haladván minden utamba akadó egyedre rávetem magam, mégis miután egy négyzetméternyivel sikerült végeznem durván egy óra alatt, stratégiát módosítottam és méret alapján kezdtem vadászni rájuk a legnagyobbtól haladva a kisebbek felé. A logika szerint így lassabban haladtam, de jól esett a mozgás, amíg párat léptem egyik egyedtől a másikig, arról nem is beszélve, hogy mennyire számított a látványos eredményesség a hangulatom romlásának elkerülése végett. Mire nagyjából végeztem, a nap félig lemenőben volt, a hátam félig megfájdulóban, a nadrágom félig rongyokban, a kert pedig feleannyira sem látszott füvesnek, mint ténykedésem előtt. Ez utóbbi észrevételem arra ösztönzött, hogy mihamarabb beszerezzek még egy kis fűmagot, hogy a foltokban fellelhető kopasz részek se maradjanak füvetlenül. Az első – igen gyér hatásfokú - füvesítéskor pontosan két kilógrammot vásároltam, ami kicsivel volt több, mint a kertünk mérete alapján javasolt mennyiség, ezért az eredmény ismeretében biztosan tudtam, hogy a hiánypótláshoz legalább még ennek a mennyiségnek a fele szükségeltetik. A boltból visszatérve tehát biztos ami biztos 5kg fűmaggal felszerelkezve léptem a kertbe és kedvesen dudorászva szerényen szétszórtam a zsákom tartalmát kábé ujjnyi vastag réteget létrehozva az életet hordozó magvakból, a szomszédaim derültségére és az arra járó rigók, cinkék és egyéb magokkal táplálkozó élőlények nagy örömére. Természetesen ilyen apróságokkal már nem foglalkoztam, hanem elégedett mosollyal az arcomon estem neki a slagnak, hogy éltető vízpermettel szólítsam elő kertem frissen vetett kicsi csíráit.

Póker…

Az elmúlt héten csak háromszor pókereztem. Egyszer szerdán, egyszer csütörtökön és egyszer pénteken.
Szerdán a budapesti Royal pókerklub szokásos szerdai 3+1-es freezout versenyén indultam, mivel többedmagammal beneveztünk a II. Országos Póker Csapatbajnokságra és az a véleményem, hogy nem ártana gyakorolni kissé az élőversenyes szereplést különösen a többi csapattagnak és nekem, de leginkább a többi csapattagnak. Így hát hosszas szervezés és egyezkedés után a többi csapattag lelki támogatásának biztos tudatában egymagam neveztem a versenyben, ahol végül a 21 induló közül sikerült egy kellemes 3-ik helyezést elérnem. A helyezéssel némi pénzmag is járt amiből egy jó kis tankolással jutalmaztam magam a hazafelé vezető úton.
Csütörtök napközben kaptam egy hivatalos promólevelet a bestpoker.com-tól – ami amúgy a csapatbajnokság hivatalos támogatója, - hogy én, mint a bestpoker.com regisztrált játékosa indulhatok egy freerollon ahol a legjobb 8 helyezett tagja lehet az OJ Sámson csapatvetésével nevezett bestpoker teamjének a bajnokságon . Nem is emlékeztem, hogy regisztráltam volna oda, de ez nem csoda hisz egy-két éve minden terembe regisztráltam, ahol valami pici kis freerollt indítottak. Mindenesetre a levél 100 dolláros prize poolt is ígért, és mivel jelszó kellett a regisztrációhoz, valószínűnek tűnt, hogy tényleg csak az a pár magyar játékos fog lézengeni rajta, aki valaha beregisztrált ebbe a terembe. Viszonylag korán regisztráltam, ami nagy szerencse volt, mert az egyik magyar lángelme a pókerterem közös chatjében elfecsegte a verseny jelszavát, úgyhogy onnantól a 200 főre limitált verseny ez pillanat alatt megtelt és a verseny előtt beköszönő magyar versenyzők, már nem próbálhattak szerencsét. A sok freeroll harcos ellenére – vagy éppen azért – viszonylag könnyen átverekedtem magam a mezőnyön és sikerült egy harmadik helyezést elérnem, ami mint utóbb kiderült másodiknak számít, mert a küzdelmet végül megnyerő külföldi játékost az összes hasonlóval együtt utólag kizárták a versenyből. Nemrég felhívtak telefonon, hogy megbeszéljék velem a csapatbajnokságon való szereplés részleteit. Mivel nekem már megvan a csapatom, olyan tagokkal akik jó barátaim és akikkel sokkal szívesebben játszom együtt mint bárki mással, kedvesen elutasítottam a lehetőséget, hogy Sámson mester oldalán tetőtől talpig bestpókeres szerkóban képviseltessem magam.
A pénteki napon tudomásomra jutott, hogy az Albipóker oldalt és közösséget, aminek én is felszínesen ugyan de tagja vagyok, az Unibet.com egy új módszerrel támogatja. Méghozzá úgy, hogy minden héten pénteken egy exkluzív 300euró garantált össznyereményű 2,2euró rebuy versenyt rendez a közösség tagjainak. Ahogy hallottam 20-30 fő induló szokott lenni és az első 9 helyezés már fizetős. Ilyen feltételek mellett egyértelműen ott volt a helyem, csak hát volt egy olyan apró bökkenő, hogy az Unibetes teremben nem volt egy fillérem sem, és nemigen vannak reális eséllyel kecsegtető freerollok, ahonnan rövid idő alatt néhány eurócskát összerabolhattam volna, hogy belekezdjek a valódi játékba. Mivel a versenyről nem szándékoztam lemaradni ezért bekövetkezett az, amit eddig még sosem tettem meg eddigi pókerpályafutásom során és dombornyomott bankkártyám segítségével befizettem 5000 Ft-ot, vagyis majdnem 20eurót a terembe. Bátor tettemet végül siker koronázta, ugyanis sikerült 29 játékosból a 4-ik helyig felküzdenem magam, és a 2,2 eurós beruházásom 33 eurós nyeremény formájában tért vissza hozzám, rögtön az első alkalommal. Azt hiszem mostantól sűrűn lesz programom péntek esténként.  

Írás…

 Ezen a téren szégyen, hogy milyen rosszul állok. Tele vagyok jó ötletekkel, koncepciókkal, tervekkel és még azt sem mondhatom, hogy időm nincsen megvalósítani őket. Egyszerűen eddig nem tudtam rávenni magam, hogy ugyanott üljek még jópár órát, ahol amúgy is a megélhetésemért folytatott küzdelemmel vagyok elfoglalva és szabadidős tevékenységként verjem a billentyűket ahelyett, hogy munka gyanánt kattintgatnám az egeret. Persze az időm nagy részét amúgy is ott töltöttem, internetezéssel, olvasgatással, cseteléssel, néha játékkal vagy filmnézéssel. Mindennel, csak éppen írással nem. Rájöttem, hogy amíg nem teszek valamit az ügy érdekében addig ez nem is fog megváltozni. Egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy a galérián a gép előtt ülve a kreatív gondolatoknak és a mondatszerkesztős fogalmazásosdinak szenteljem magamat. Ehelyett csak ültem egyhelyben, kattintgattam az egérgombot, és szinte nyálcsorgatós katatóniába süllyedve szívtam magamba a felém áramló érdektelen, vagy csak simán felesleges információk megabájtjait.
Jelentem ezennel vége. Miss. Notebook megvásárlásával egyetlen célom volt. Hogy saját magamat elzárhassam a munkahelyemtől, az internettől, a kényelmet adó négy faltól, ahol mindennapjaimat töltöm, és a szabad levegőre kárhoztatva más lehetőségem ne legyen mint önmegvalósítani, inspiráló környezetben, ihletet adó frisslevegőn a múzsa illatával átitatott természet ölelő karjaiban.
Már azt a metódust is kitaláltam, hogy hogyan fogom elkezdeni. Szerencsére drága laptopom oly kicsike, hogy játszi könnyedséggel elfér egy akármilyen hátitáskában, így bárhová magammal vihetem, akár kocsival, vonattal, bringával vagy gyalogszerrel indulok útnak. Mostantól minden héten lesz 2-3 nap amit teljes egészében írással és kirándulással fogok tölteni. Előző nap kinézek egy célpontot, feltankolom a hátitatyómat elemózsiával, és kora reggel útnak indulok azzal az eszközzel amelyet a legmegfelelőbbnek találok a célpont eléréséhez. A célomat elérve pedig nem lesz más dolgom, csak magamba szívni a környék nyújtotta energiákat és kiírni magamból azokat a gondolatokat, hangulatokat, amiket oly régóta készülök kiírni. Ezeket a napokat Írótúráknak fogom nevezni, és terveim szerint – valamint, hogy fenntartsam magamban a lelkesedést a dologgal kapcsolatban - itt a blogomban beszámolok majd minden alkalomról, hol jártam mit csináltam és milyen témában mekkora mennyiséget sikerült billentyűzetre vinnem. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz elkezdeni, de menni fog. Ez is olyan mint a szex… nagyon várjátok a lehetőséget, aztán amikor minden körülmény adott, mégis nehezen kezditek el, de amikor végül nekiláttok és átfűtenek a tevékenység izzó örömhullámai, akkor már abba sem tudjátok hagyni…csak ha már bevégeztetett.