II. Országos Póker Csapatbajnokság elődöntő

május 12, 2008

Jöttünk, láttunk és sajnos egy icipicivel lemaradtunk a továbbjutásról.

Tizenegy csapat vett részt a fordulóban, az első kettőbe kellett bejutni, mi pedig harmadikok lettünk 82 ponttal, mindössze öt ponttal lemaradva a második helyről és ezzel a továbbjutásról. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy nem volt szerencsénk, hiszen több reményteli erős játékosunk is távozni kényszerült az elején alig szerezve néhány pontot. Most mondhatnám, hogy milyen szar, hogy egy hajszálon múlt a továbbjutás, vagy hogy csalódott vagyok a sok korai kiesés miatt, de érdekes módon ehelyett csak azt érzem, hogy milyen fantasztikusan jó volt  érezni, hogy a csapatunk annak ellenére, hogy szinte mindannyian csak hobbijátékosok vagyunk, nemcsak hogy nem tartozott az amatőr indulók közé, de a legtöbb profi pókeresekből álló csapatot maga mögé utasítva bekerült a legjobb 15 közé, sőt komoly esélyünk volt akár egy dobogós hely megszerzésére is.
Nagyon büszke vagyok a barátaimra, akikkel ezt a pár napot végigküzdöttük, és saját magamra, amiért életem legjobb versenyeredményét hozva – a selejtezőn egy második és tegnap egy első hely – jelentősen hozzájárulhattam, hogy a 220 induló csapatból ilyen messzire jutottunk.
Megtiszteltetés volt veletek együtt játszani és remélem az őszi csapatversenyen is újra látjuk egymást a Fool House rettenthetetlenül feltörekvő csapatának tagjaiként.

A magam részéről ígértem egy beszámolót arról, hogy velem mi történt az asztalnál a verseny két napja alatt, úgyhogy igyexem röviden összefoglalni.

1.       nap – selejtező

Vidáman feszítettem az asztalomnál a pár nappal korábban nyert bestpokeres pólóban és sapkában, és jókedvemnek a várható izgalmakon kívül a mellettem lévő asztalhoz sorsolt csapattag, Drizzt szerencséthozó narancssárga gumigömbhala adott okot. Eszembe jutott Sztreccs, a húszcentis gumidínó, amit ezek után teljesen nyugodtan raktam volna ki magam elé az asztalra szerencsét és kacagást hozó kabalának.
Maga a játék nem hozott túl sok izgalmat az első időszakban, szinte folyamatosan dobáltam a lapokat miközben a többiek sorra kapták a monstereket. Ahogy néztem két vagy három erős játékos ült az asztalnál, és mint ahogy erre számítani is lehetett, hiába próbálták agresszív emelésekkel uralni a játékot, a gyengébb játékosok hihetetlen lapokkal adtak meg emeléseket és ahogy lenni szokott rendszeresen be is húzták a tutit a hitetlenkedő profik ellen. Ebben a sportágban az egyik – nem enyhén amatőr – játékos vitte a pálmát. A lapjárás annyira kedvezett neki, hogy fél óra alatt messze elhúzott tőlünk és óriási zsetonhalmok mögül pislogott a zöldülni és kékülni látszó prókra.
A magam részéről a szünetig csupán egy AQ-t játszottam meg a mellettem ülő őzike ellen (minden csapatban volt egy VAD, akinek a kiejtésével extra pontokat lehetett kapni), aki A3-al hősiesen megadott minden emelésemet az A7Q flop és a preflop emelésem ellenére.  Ezen az akción kívül csak dobáltam a lapokat vagy a vak emelkedése után, néha pozícióból betolt emelésekkel raboltam a vakokat. A szünet szép lassan eljött és csodák csodájára az asztalunktól kiesett a három agresszív profi játékos, akik valószínűleg egymást túlharsogva fogják mesélni csapattársaiknak, hogy a sok hülye fogalmatlan FISH mennyire rettenetesen rossz játékkal mákolta ki őket. Sosem fognak rájönni, hogy egy ilyen nyilvánvalóan gyenge játékosokból álló asztalnál ülve a lehető legrosszabb taktikát választották.
A szünetben megtárgyaltuk a csapattagokkal az addigi történéseket, örömmel vettük tudomásul, hogy tőlünk csak egyvalaki esett ki eddig, elmeséltük az érdekesebb partikat, majd a 15 perc leteltével visszatértünk az asztalainkhoz. Na, nálam ekkor kezdődött az érdekesség.
Azzal indult, hogy az első partiban az előttem ülő VAD kisvakból betolta az összes maradék zsetonját, pontosan 370-et. (Na, ez a srác ekkorra már ledegradálódott a mezei nyuszika szintjére a szememben, nem úgy a mi VAD-unk, Imi, aki fantasztikus játékkal megnyerte végül az asztalát, egy fia pluszpontot sem adva az ellenfeleknek, és nálam teljesen jogosan kiérdemelve a HŐS VAD OROSZLÁN becenevet.)  Én nagyvak voltam és 150 zsetonom már benn volt, úgyhogy anélkül, hogy megnéztem volna a lapjaimat lecalloltam a srácot és betettem az előttem lévő 1500-ból még 220-at az asztalra. A fickó AT-t fordított fel és legalább olyan kíváncsian várta, hogy mit rejtenek a lapjaim, mint én. Egy rossznak egyáltalán nem mondható KQ egyszínűt találtam, amivel ugyan egy kis hátrányban voltam, de a riverre érkező dáma, megpecsételte a VAD sorsát és ezzel 12 extra pontot szereztem a csapatomnak attól függetlenül, hogy meddig húzom még az asztalnál.
Ezután, felgyorsultak az események és a zsetonkirály fickó az asztalunknál olyan ámokfutást rendezett, hogy mire felocsúdtam már csak ketten ültünk az asztalnál. Érdekes élmény volt átélni, ahogy csekély 6 perc és 8-9 hand leforgása alatt a 7 fős asztalunk a headsup-ig jutott. Sajnos nem túl sok esélyem volt, mert 1800 zsetonommal néztem farkasszemet egy 8200-as kupaccal, ami mögül ellenfelem alig látszott ki. Pár jó húzással feljebbtornáztam magam, de a fickót nem hagyta el hatalmas szerencséje és két rövid partiban engem is elfogyasztott. Az utolsó partiban 57-el találtam egy K27 floppot, és mivel két főnél a second pár monsternek számít ALLIN toltam a maradék zsetonomat. A fickónál persze Q7 volt és 5-ös a környéken nem járt abban a partiban sajnos.
Ezzel az eredménnyel és a VAD kiejtésével 24 pontot hoztam a csapatunknak, ami végül (1 első, 4 második és 1 harmadik helyezéssel) 103 pontot gyűjtött és így megnyertük a selejtezőből ránk eső fordulót.

 Drizzt és a GumiGömbHal

2.       nap – elődöntő

Az egy hétnyi pihenőidőt többek között arra használtam, hogy csapatpólót gyártsak magunknak, ami végül egész jól sikerült. Helyszínre érkezésem után gyors csapatpóló osztás, rövid taktikai megbeszélés és pókerre éhesen ültünk az asztalokhoz ahol röviddel ezután már indult is a játék.
Mivel a selejtezőt az első helyen teljesítettük, a csapatunk minden tagja a másik két első helyen továbbjutott csapattal együtt 1500 zsetonnal indulhatott, míg a második helyen továbbjutók 1200, a harmadik helyezettek pedig 1000 zsetonnal kezdték a játékot. Ezt az előnyömet sikerült az első néhány partiból kettőben áttolnom az egyel előttem ülő srácnak. Mivel úgy gondoltam, hogy az elődöntőben több profi játékossal fogok találkozni, kissé lazább és agresszívebb stílust terveztem játszani. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem. Az első hidegzuhany partiban - ami a játék harmadik-negyedik handje lehetett -, AT-vel emeltem középről, csak hogy lássam mennyire feszesek vagy lazák ellenfeleim. Hárman is megadták az emelést, ami nem tűnt jó előjelnek.  A flop AxQ volt ami nem volt rossz, de nem is volt túl jó, de ha már elkezdtem akkor nyomulni kellett, úgyhogy a bank felével 50 zsetonnal nyitottam, amire ketten eldobták, a közvetlenül előttem ülő srác pedig megadta. Mivel teljesen ismeretlen játékosról volt szó, nem erőltettem tovább a harcot, hanem megpróbáltam olcsón túlélni a partit, hogy a mutatásnál kiderüljön milyen játékos is. A semleges turnon csekkelt és én sem emeltem. A riverre érkező tízes két párt adott nekem, amivel mindenképp emelni akartam, de meglepetésemre a srác előttem 55-öt emelt. Gondolkodtam a visszaemelésen, de győzött bennem az óvatosság és inkább csak megadtam. Jó döntés volt ugyanis KJ-t mutatott és sorral vitte a bankot. A következő partiban nagyvak voltam Q6 egyszínűvel és 4 másik sráccal együtt néztük meg a 2Q6 floppot. A floppolt kétpárt látva és az előző partiból okulva rögtön 120-ig emeltem, ami jócskán nagyobb volt, mint a bank ami a vakokból került középre. Mindenki eldobta kivéve ismét az előttem ülő srác, aki kisvakból maradt benn és ezért szinte bármi lehetett nála. A turn 5-ös után ő csekkelt, majd az én 180-as emelésemre rövid habozás után betolta az allint. Puff… el nem tudtam képzelni mi van nála. Ha jó játékos, akkor egyedül a 22 vagy 66 lapokat tudom elképzelni, de én még azokkal sem játszanék így. A lényeg, hogy ennyire a parti elején eszemben sem volt megkockáztatni a kiesést, úgyhogy simán bedobtam a két páromat. „jó döntés” felkiáltással büszkén mutatja a 34-et amivel turnre jött le a sora. Oh My God!! Lyuksorra megad egy emelést, ami a bank kétszerese.
Ebben a két partiban elvesztett 500 zseton felvilágosított arról, hogy jól teszem ha – csakúgy, mint legutóbb is -, a seggemen ülős feszes-figyelős taktikát alkalmazom, mert ez az asztal még annyira sem alkalmas a normális játékra mint az előző fordulóban.
Innentől tehát csak dobáltam a lapokat, gyűjtöttem az információkat az ellenfeleimről és etettem a vakokat a zsetonjaimmal. Úgy néztem, hogy ennél az asztalnál ezúttal két komoly profi játékos került össze a hobbijátékosokkal. Ők kitartóan próbálták játszani a megszokott játékukat, aminek az lett természetesen az eredménye, hogy ők hullottak ki legelőször ráadásul az egyikük egy csapatkapitány volt, aminek örültem, a másikuk pedig egy VAD, aminek egyáltalán nem örültem, mert nem én voltam aki kiejtette. Én csak továbbra is dobáltam a hulladék lapjaimat és próbáltam fennmaradni a víz tetején az egyre növekvő vakok zabálása ellenére. A szünet előtt nem sokkal 50/100-as vakszinten, már csak 640 zseton körül álltam, amikor végre kaptam egy TT-t, amire gondolkodás nélkül ALLIN mentem. Mindenki eldobta és mivel limpelő is volt, feltornászhattam magam 990 zsetonra. Pár körrel később AK-t kaptam, amire középről emeltem 400-ig. Az egyik velem szemben ülő egyébként nagyon szimpatikus hobbijátékos megkérdezte mennyim van még merthogy allin szeretne hívni. Nem ellenkeztem nagyon, hiszen az alig 500 maradék zsetonommal ennél jobb lapra aligha számíthattam volna ezután. Nem volt jó érzés amikor a zsetonok betolása után megmutatta a KK-t, de a szerencse istennője ezúttal mellettem ált és a flopban érkező két A4A megpecsételte sajnos a KK sorsát és én így felduplázhattam. A srác nem érezte túl jól magát ilyen nagy mákolás rosszabbik végén ülve, de őszintén szólva én örültem neki J.
2000 zsetonra tornázódva már nyugodtabb körülmények között vártam a szünetet, és amikor az utolsó partit jelző hang megszólalt, mindenki fellélegezve vette magához a lapokat. Páran megjegyezték, hogy „utálnának a szünet előtt közvetlenül kiesni”, meg hogy „azért mókából illik megnézni, mi lenne ha”, ezért nagyvakból anélkül, hogy megnéztem volna a lapomat rá emeltem 700-at a vakokra és arra a három srácra, akik nagyszájúan mókából akartak floppot nézni szünet előtt. Persze mindenki röhögve eldobta, és az asztaltól felállva elindult kifelé, én pedig a zsetonok besöprése előtt meglestem, hogy AQ volt nálam szerencsére. J
Még játék közben kaptam híreket, hogy a csapatunkból sajnálatos módon többen is idő előtt kiestek, és a szünetben volt alkalmam megismerni a részleteket is. Konstatáltam, hogy az esélyünk a továbbjutásra a sok elveszített pont miatt minimálisra redukálódott, de ettől függetlenül, vagy éppen ezért nyugodtan ültem vissza az asztalhoz – végül is játszunk egy jót. A szünettől szinte megtáltosodtam. A magas vakok szorítása bizonytalanná tette a hobbijátékosokat, amit figyelmesen ki is használtam, így viszonylag gyorsan rá tudtam erőltetni a játékomat az asztalra. Nem emeltem rájuk túl sokszor, de amikor éreztem a bizonytalanságot, vagy a pozíciómból fakadó erőt, nem haboztam egy rendes összeget rájuk emelni. Az ilyen helyzetekben sokszor a lapomat sem néztem már meg, nehogy elbizonytalanítson és kihasználatlanul hagyjak egy remek alkalmat a vaklopásra. Miután megerősödtem és a többiek elgyengültek már nem okozott gondod megfelelő pillanatban megadni a shortstackek allinjeit, úgyhogy lassan de biztosan irtani kezdtem a társaságot az asztalnál. Elsőre azt a srácot ejtettem ki, aki az első pár partiban olyan csúnyán lemákolta a két párjaimat sorral. JQ allinjét JJ-vel adtam meg és mentődáma hiányában távozni kényszerült az asztaltól…nem mondom, hogy nem éreztem egy kis elégtételt J
A következő kiesőt már jobban sajnáltam, hiszen szegény szimpatikus gyerek, akit AK-val kopasztottam meg ismét kapott egy nagy pofont a szerencsétől amikor AT egyszínűmmel 8KT floppon allin ment TT-vel és én behúztam ellene a flust riverre. Csúnya volt, nem is vagyok rá büszke.
A mellette ülő, napszemüveges, csendes, de jófejnek tűnő fickó is kivette a részét a ritkításból és a maradék játékosok kiejtése után már csak ketten maradtunk.
Én körülbelül 8000 zsetonon álltam, nála 5000 körül lehetett. Pár szurkálódó lopkodás és emelgetés után hamar eljött a záróparti, amire valószínűleg Ő is, én is sokáig fogunk még emlékezni.
Én voltam a nagyvak és 67 egyszínűt kaptam káróból.  Ő kiegészítette a kisvakját én pedig 1200-at emeltem, amit rövid gondolkodás után megadott. A flopban 8AK jött le amiből az Ász és a Királyis káró volt. A flushdraw esélyében bízva és hogy ha nincs nála A vagy K akkor valószínűleg megijesztem, 1800-at emeltem. Nem volt szerencsém, mert szinte azonnal megadta, amiből arra következtettem, hogy van nála legalább egy király. Drukkoltam a flössnek, és legnagyobb örömömre egy káró 2-es volt a turn.  Gondolkodás nélkül allint toltam amire szintén ilyen gyors megadás volt a válasz, majd miután megmutattam a 67-et káróból egy „a picsába” felkiáltással felcsapta a 34-et káróból. Hát ez bizony csúnya… headsupban erősebb flösstől kikapni nem kellemes. Egy outja maradt riverre, ha káró 5-ös szédülne le véletlenül akkor straigtflush-el győz, de szerencsére pikk 6-os volt az ötödik lap úgyhogy, némi hitetlenkedés és kézrázás után elkönyvelhettem a győzelmet.
Mindent összevetve nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel. A helyes és viszonylag gyors helyzetfelismerés megmentett a korai kieséstől, és bár egy alkalommal nagy szükség volt a szerencsére is a bennmaradáshoz, végig úgy játszottam, ahogy kellett.
Bár a csapat végül nem jutott tovább, mindannyiunk számára bizonyosságot nyert, hogy ott a helyünk az ilyen versenyeken, mert jó eséllyel fogunk a jövőben sikereket elérni.