Expert nap

május 30, 2008

A mai napomat - Drizzt barátom társaságában - a margitszigeti Danubius Thermal & Spa Hotelben rendezett Expert nap-on töltöttem, ami egy számítástechnikai konferencia volt az ugyancsak – és nem véletlenül – Expert nevű számítástechnikai nagykereskedés  szervezésében. Az esemény hajnali 9 órakkor kezdődött regisztrálással, és mivel nem akartam elkésni, kénytelen voltam  éjfél közepén, 6 óra 45 perckor kelni, hogy a 7.38-as éjszakai MÁV járattal pestre utazódhassak.

Jelen pillanatban mondhatom, hogy sikeresen túléltem az egész előadássorozatot, amin pár érdekes apróságon kívül nem tudtam meg semmi világmegváltót, de egy ilyen eseményen nem is ez a lényeg. Délután 5 óra lévén a welcome drinknél és kötetlen társalgásnál tart a program, amit én a szálloda kerthelyiségében töltök jelenlegi kedvem szerint, blogbejegyzésírással. Társaságomul a velem szemben ülő és langyos narancslevet szopogató Drizzt, és  a pingvinruhás fel alá járkáló pincérek tálcáiról zsákmányolt különféle alkoholfajták szegődtek. Sajnos lányok nincsenek.  Úgy látszik az IT-s szakterület csak az SFportal találkozóin hozható kapcsolatba a csinos hölgyekkel.

Na nem baj, piából legalább van sokféle és a kaja felé se lehet panaszom, lévén még nincs vége a rendezvénynek és már túl vagyunk két teljes értékű étkezésen és jó néhány nassólós szüneten. A vacsorához talán már nem is maradt elég szabad lyuk a derékszíjamon.

Az előbb véletlenül kiürült a pezsgőspoharam (a frászt véletlenül…én ittam meg…vagy mégsem?), és amikor felém bóklászott az egyik pingvin, csalódottan vettem észre, hogy csak narancsleveket és ásványvizeket egyensúlyoz tálcában végződő jobb kezével. Érdeklődő pillantásomat tökéletesen megértve, megkérdezte mit óhajtok. A sikeres információcsere után – ahogy egy ilyen informatikai rendezvényen elvárható – rögtön intézkedni kezdett és egy elegánsan diszkrét mozdulattal hátrafordult, majd nemes egyszerűséggel odakiáltott a – nem éppen kisméretű - kerthelyiség túlvégén tevékenykedő társának.  Az enyhén ízes tájszólástól nem értettem pontosan, hogy milyen nevet kiáltott, de rövid szövegértési szubrutinfuttatás után úgy tippeltem, hogy vagy Marcsi vagy Lajcsi becenevű az éltető nedűt irányomba szállító egyed. Egy valamirevaló Marcsira vágyódó tekintettel bámultam az érkezés irányába, de csalódottságomra egy szálkás, huszonéves srác bukkant elő az informatikusmasszából. Pech… Megérkezése után és kiszolgálásom közben, megkérdeztem becses nevét. Karcsinak hívták.

Ne kérdezzétek minek írtam ezt le….vegyük úgy, hogy egy blog arra való, hogy akármi belekerülhessen. 

A rendezvény vélhetőleg tovább folytatódik vacsorával és tombolával, aminek értékes nyereményei engem is idekötnek még egy legalább pár óráig. A szórakoztatásról tavaly kétes minőségű műsor hivatott gondoskodni…idén meglátjuk mi lesz. Ha nagyon rossznak bizonyul, legfeljebb elszórakoztatom magam – és titeket – a blogba irogatással. YIIIHÁÁÁÁÁÁÁÁ  :

 Ezek mi vagyunk…mármint én és Drizzt és az “informatikus massza” a háttérben.
Drizzt túl van a langyos narancslén én meg túl vagyok két pohár LajcsiMarcsiKarcsi féle pezsgőn.

update:

Lassan beinvitáltak minket a vacsihoz, lecsüccsentünk a terítékkel gazdagon megpakolt asztalokhoz (hogy a kaját hová tesszük az üveg és evőeszköz csúcsforgalom közepén, arról nem szólt a fáma), és elkezdődött a műsor. Szerencsére nem húzták sokáig az összesereglett customerek agyát és gyorsan kisorsolták azt a 10-12 ajándékot, amit a szerencsések magukhoz vehettek (mondanom sem kell, hogy sem én, sem Drizzt nem húztunk be semmit, még riverre se). A sorshúzást az est háziasszonyának kikiáltott nőci rendezte le, aki enyhén affektálva nem tudta eldönteni, hogy a jobbkezével, balkezével, ballábával, jobbmelllével vagy a szempillájával húzza-e ki a szerencsésebbeket az üveg gömbőcből. Mi persze jót izgultunk a cseppet sem bundagyanús fődíj sorsolás közben, bár kicsit fura volt, hogy a 4 legértékesebb nyereményt, egészen véletlenül a nagyker legtöbb hasznot hozó ügyfelei vitték el. Az egyik cég rögtön hármat is.

A tomboló tombolamóka után jött a humorista.  Valamelyik seggfej volt a standup comedian (nem viccelek, az est házinénije így konferálta fel) , akit nemrég a Showder Klub bemutatóreklámjában láttam és 20 percen keresztül poén és viccözönnel szórakoztatott minket. Volt olyan amin még nevettem is. De most komolyan! Tényleg Hofival lett oda az ország egyetlen tehetsége ebben a műfajban?? Rájöttem, hogy a  „felálló komédista” (LOL) műfajában van a zseni – pölö Jeff Dunham – és van a seggfej. Az előbbi hosszú heteken, hónapokon keresztül próbálja kitalálni, kidolgozni a poénjait, összeszerkeszti, hogy ne legyen a műsornak uncsi része, szortírozza, finomítja és amikor végül a fellépésre kerül a sor az összes rekeszizom kikészül, az összes könnycsepp elfolyik. Ezzel szemben van a seggfej, aki napközi után otthon összeír fél óra alatt egy nagy rakás baromságot, ami az eszébe jut, és ha elég gyorsan mondja el őket a színpadon egymás után, akkor a szórványosan felhangzó nevetés nem éri el soha a kínos szintet. Nem vagyok egy nagy mágus ezen a téren, de hiszem, hogy többet ér egy bármilyen értelmes szövegben, jó időben,pontosan,  éllel kifelé elhelyezett poén, mint a céltalan, iránytalan viccözön, aminek egy részén lehet nevetni.

Uff…mire ezt leírtam a vacsi is elfogyott… éppen hogy le tudtam tuszkolni a kevéske adagot, amit a tetszetősebb tápokból a tányéromra szedtem. Az olasz gombás zöldséges, tejszínes, fetuccini és a gyümölcsös sajttál tájékán elbizonytalanodtam, de végül bennmaradt minden. A desszertre gyúrva kezdtem bele ebbe a ebbe a kis folytatásba, de pocakom tájékán érzem, hogy abból már nem lesz semmi. Remélhetőleg még idejében ki tudok gurulni a Délibe a vonatinduláshoz, mert ha nem akkor a rakparton tölthetem az éjszakát, mint félregörgetett defektes kamionkerék, vagy mint uszályok rögzítéséhez használt öntöttvas kikötőbak.

Jááááj…mennem kelll!!!!! A színpadon megjelent három grácia és hamisan énekelnek musicalbetéteket!!! Drizzt rosszabbul viseli!! Hűűűűűvazzee!! HELP! na pápá…..mielőtt mentő kell hozzá!