Ki voltunk rándulva

június 2, 2008

A vasárnapi napot alapvetően pihenéssel töltöttük, aminek a keretében a kora délutáni órákban a passzív kikapcsolódást (szanaszéjjel heverészés tévénézéssel, kómázással, lustizással kombinálva) felváltjuk aktív pihenéssel (akaraterő gyűjtés utáni nyelvlógatós tevékenység). A típus tekintetében ezúttal a kirándulásos fajtájú önkínzási forma mellett döntöttünk, ami alapvetően egy nagyon kellemes időtöltés, kivéve akkor, ha egy sokkal-sokkal kellemesebb rohadtulsemmitnemcsinálást váltunk fel vele. Természetesen percek alatt elmúlt bennünk a gyermeki hiszti és egymást kézen fogva indultunk neki kedvesemmel, a Meleg-hegy távoli csúcsa felé. Úti élményeinket egy rövid beszámolóban osztanám meg veletek.

A Velencei-tó északkeleti részén található a párszáz méter magas Bence-hegy nevű domb, amely mögött a párszáz méterrel magasabb domb, a Meleg-hegy fekszik. A Meleg-hegy szorosan a Bence-hegy háta mögé simul, mintegy nekitámaszkodik a Bence-hegy hátának, sőt alul a völgyben még össze is érnek, mint két szerelmes felszíni képződmény. Ez a megállapítás erős kétségeket ébresztett bennem afelől, hogy a Meleg-hegy nevének bármi köze is lenne a hőmérséklethez, de azért megpróbálom visszafogni magam és nem Homo-dombként hivatkozni a továbbiakban a kirándulásunk színhelyére.
A Homo-domb egyik legfőbb ismertetőjegye, hogy piszok sokat kell gyalogolni a lakásunktól, hogy odaérjünk, és legalább ugyanannyit kell onnan hazagyalogolnunk, és ebbe még nem is számoltam bele, hogy fel kell rá mászni és valahogy le is kell róla jönni. Szerencsére az unalmas kilométerek fogyasztása közben, kedvesemmel kiváló szexuál-pszihológiai témát találtunk, amelynek megvitatása közben az eltelő órák sora csupán perceknek tűnt. A hegy lábához érve, persze mindkettőnket rabul ejtett a természet, és a civilizáció fejlődésének betudható sokadik szexuális forradalom pozitív és negatív hatásairól, hamarosan átváltottunk a hatodikos környezettankönyvek – megtanult és elfelejtett - anyagára.
Meg kell hagyni az erdő sok meglepetést tartogatott számunkra. Új fajokat, érdekes lényeket figyelhettünk meg természetbúvár túránk során, melyek közül talán a leg érdekesebbek a Piroskalpagos Fakockagomba és a Kéktollú Monóposzáta, amelynek csupán egy szárnya van és átható motorzúgás szerű csiripeléséről lehet felismerni. Ezenkívül, az erdőben számtalan helyen megtalálható a rengeteg különböző alfajjal rendelkező Sörösdobozgomba, amely sajnos nem túl esztétikus és a természetbarát kirándulni vágyókra határozottan mérgező, vagy legalábbis idegesítő hatása van.
Ezen látványosságok tanulmányozása közepette jutottunk a csúcsra, ahol a tó partjáról kiválóan középkori várromnak hihető, Westel átjátszóállomásként üzemelő vasbetonmonstrum áll. A tippem szerint minimum félméteres falvastagságú gyönyörű vasbeton épület a régi időkben valószínűleg többször is a vandalizmus áldozatául eshetett, ugyanis a készítők egy elrettentő „MEGRONGÁLNI TILOS” felirattal látták el. Be kell vallanom, hogy én a felirat dacára megpróbáltam elrontani. Nem sikerült.
 A dombról lefelé indulva, egy pár pillanat erejéig kacérkodtam egy alternatív lefelé vezető útvonallal, de a csalánnal és csipkebogyóval teli szakadékon át vezető csapás láttán Krisztió meggyőző érvelésbe kezdett a felfelé vezető ösvényünk használata mellett, ami talán kevésbé gyors és izgalmas, de hosszabb kórházi ápolással egybekötött rehabilitációval sem kecsegtet. Miután megígérte, hogy ha nagyon szeretném, Ő szívesen kitöri a lábamat anélkülis, hogy nyakig összecsipkednének a csalánok mindkettőnket, rövid gondolkodás után beadtam a derekamat.
A lefelé vezető úton szintén akadt látnivaló. Megismerhettük például a behajtani tilos tábla erdei megfelelőjét, amint a városi társaitól eltérően majdnem 100%-os hatékonysággal végzi feladatát, majd találkozhattunk az Erdei Entek tájékozódási-futóversenyének egyik versenyzőjével, aki töretlenül haladt a cél felé, sajnos a mi érzékszerveinkkel nem észlelhető sebességgel.
A domb lábához haladtunkban láthattunk bogárszexet is, amit szemérmesen, bár de megörökítettünk az utókornak. Figyelem a kép 18-as karika kategóriába esik.
Hazáig, már keveset beszélgettünk, inkább ki-kilógó nyelvünk visszatuszkolásával és ólom lábaink emelgetésével töltöttük az időt, hazaérve viszont egy újabb velencei élménnyel gazdagabban, kulancsvizsgálásos tévénézés után ágybaájultunk.
Álmomban egy homokos hegy dugott hátulról egy másik homokos hegyet.
Arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy röhögök.