Szeretnék bemutatni nektek egy figurát, aki elborultabb pillanataim utáni rendszeres visszatérő látogatója lesz a blognak. Ő a félelmetes XorX és fogadjátok szeretettel. 

A téridő alagútban mindig néma csönd honol.
Trgzyx ezt sosem bánta. A naprendszerek közötti utazást szerette elmélyült meditációval tölteni. Gondolatban ilyenkor a meghódított és rabszolgasorba taszított naprendszereket számolgatta és elképzelte a következő sikeres invázió utáni élvezetes állapotot. Már úton van. A válla fölött az időjelző készülékre pillantott. Pár fénypont csak és célhoz ér.
Hogy hová azt persze nem tudhatta, hiszen a XORX törvény szerint az inváziós kommandóknak véletlenszerűen kellett kiválasztani a koordinátákat. A fejlődésüknek ezen szintjén már semmi szükség nem volt haditervre, stratégiára vagy hadseregre. Trgzyx csakúgy, mint a hadiüzemekben fejlesztett 12 társa, egy személyben volt a zseniális hadvezér és az inváziós flotta. Feladatuk egyszerű és egyértelmű: felkutatni a duoverzum alsó felének lakott naprendszereit, hatástalanítani minden lehetséges ellenállást, majd értesíteni a begyűjtőhajókat, amik a védtelen őslakosokat végleg megfosztják a természeti kincsektől, technológiai eszközeiktől és végül szabad akaratuktól.
Trgzyx gyűlölte ezeket a lényeket. Fejletlen, saját korlátaiktól szenvedő, gyenge fajok százait igázta le a 120 éve tartó műszakciklusa alatt, és tervei szerint a pihenésig visszamaradó 80 esztendő alatt még jócskán növelni fogja ezt a számot.
A kryofülke tetején felvillanó éles lila fény kizökkentette a gondolataiból a Xorx harcost. Testéhez képest óriási, matt fekete gumiszerű bőrrel fedett fején kinyíltak az írisz és pupilla nélküli halványzöld szemek és kettő közülük a harmadiktól függetlenül a fülke oldalán terpeszkedő bonyolult műszerfal felé fordult. Megérkezett.

Az űrhajó előtt tompa pukkanással oszlott szét a féregjárat és hirtelen zörejek és zajok kakofóniája töltötte meg a kabint. Az ablakon túli gyengén villódzó fényháló megszűnt és helyét átvették a tömör feketeségre festett csillagok apró fénypontocskái.
Trgzyx egy pillantással beazonosította a lassan növekvő bolygókból álló rendszert, majd miután elővigyázatosan aktiválta az űrhajója fegyvereit és hadászati berendezéseit, az élet jelei után kezdett kutatni. Az első szkennelések eredménye csalódottsággal töltötte el, mert a naprendszerben semmi nyomára nem akadt technológiának vagy civilizált életnek.
A választásgenerátorok szerint egyértelműen lakott naprendszer felé indult, most mégis élettelen felszíneket jeleztek a lustán kattogó és pislogó műszerek. Alaposabb vizsgálat után egy kis radioaktív sugárzásra lett figyelmes, ami a naptól számított harmadik bolygóról eredt, és bár tudta, hogy a jelenség akár természetes eredetű is lehetett, mindenképpen meg akarta vizsgálni közelebbről. Egyszerűen nem törődhetett bele, hogy küldetései során első alkalommal üres naprendszert talált leigázható, alantas népek nélkül.
Ahogy közeledett a furcsán kék és zöld planétához egyre kíváncsibb lett. Nyoma sem volt az életet adó szürkéssárga ammóniaóceánoknak vagy a fennmaradáshoz szükséges tápláló szilíciumsivatagoknak. Mérései alapján a légkörből is hiányoztak a légcseréhez szükséges xenon molekulák. A felszínt majdnem teljes egészében hidrogén tartalmú mérgező óceán borította, a légkörnek nem nevezhető élénk kéken derengő atmoszféra pedig barátságtalan nitrogénből és a gyilkos oxigénből állt. Trgzyx ilyen szörnyen ellenséges bolygót még sosem látott ezelőtt. A lábai végét borító tapadókorongok is heves borzongásba kezdtek a gondolatra, hogy innen értelmes élet eredhet esetleg.
Ahogy közeledett és az égitest egyre jobban betöltötte a kilátást biztosító szűrőernyőket, szabad szemmel is látható mozgásokra figyelt fel több irányból is. Kérdőn nézett a műszereire, amik még mindig nem mutattak semmi értékelhetőt. Szerintük se élet, se mozgás, se technológia nem létezhetett a kék bolygón, viszont a szeme előtt elrepülő fémes-színű fénylő pontok egészen másra utaltak. Gyanakvóan méregette a műszerek sokaságát, amikor a pult legalsó részén eldugva egy pirosan villogó lámpácskán és egy remegő kiakadt mutatón akadt meg a harmadik szeme. Lehajolt, hogy el tudja olvasni a jelentéktelennek látszó mutatócska felett olvasható feliratot: Rádióhullámok.
Fogalma sem volt róla, hogy mik azok a rádióhullámok, ami igencsak megzavarta hiszen a kiképzés 500 éve alatt minden fizikai, kémiai és quvológiai kifejezésre megtanították, amik ismertek a duoverzumban. Pár másodpercig három szeméből kettővel zavartan pislogott a harmadikkal pedig meredten nézte a feliratot a kiakadt jelzőműszer felett. Egyik fekete bőrű nyúlékony kezével a pilótaülés alá nyúlt és kis keresgélés után előhúzta belőle az űrhajóhoz mellékelt kezelési tájékoztatót, amit 140-edikes invázió-kommandós kadétként lapozott fel utoljára. A rádióhullámok kifejezésre a „feltételezett anomáliák” címszónál azon belül is a legapróbb betűs tájékoztató résznél talált rá, amikről a kiképzői azt mondták, hogy csak nagyon nagy unalom esetén ajánlott az elolvasásuk de jobban tennék, ha értelmesebb dolgokkal foglalkoznának inkább. A rádióhullámokról csupán ennyi volt olvasható:
„Létezése nem bizonyított, de ha már a jelzésükhöz szükséges műszert néhány a Tétagömb-2 laboratóriumából származó kétséges eredményekkel rendelkező, de lelkes tudós feltalálta, az inváziós űrjárműbe való beszerelése ellen nincs indokolható ellenvetés. A tudóscsoport szerint a rádióhullámok erősen zavaró hatásúak lehetnek a kyrorendszerek működésére, úgymint érzékelés, fegyverzet, navigáció. A Tétagömb-2 tudóscsoport a feltevések bizonyítását a megszabott határidőig nem tudta sikeresen prezentálni, így tiszteletreméltó likvidálásban részesültek.”
Trgzyx hirtelen az űrhajó sarkába vágta az útmutatót és megragadta az űrhajót irányító kormányművet és a fegyvereket. Harmadik kezének egy gyors intésével semlegesítette a kyrofülkét körbevevő árnyékoló felületeket és amint a gömb alakú pilótafülke átlátszóvá vált és minden irányba kiláthatott, egy pillanat alatt megdermedt a fejében a gyomorsav. A fülke üvegét teljesen betöltötte a bolygó képe és egyharmad irányból egy óriási csillogó gépezet – ami egy primitív műholdszerűségnek tűnt – haladt felé megállíthatatlanul. Az ütközés már elkerülhetetlen volt, és Trgzyx a működésképtelen fegyverrendszerek gombjait csapkodva tágra nyílt szemekkel bámulta, ahogy az idegen űrtárgy a működésképtelen energiapajzs rendszer mögé érve legyalulja a sebezhetetlennek hitt hajójának hajtóműveit. A berendezések tompa morajába és kattogásaiba robbanások visszhangjai keveredtek, majd a fülke vészkatapult rendszere leválasztotta magát az űrhajótörzstől és Trgzyx zuhanni kezdett a bolygó felszíne és a méregkék folyadék felé.
Ahogy egyre gyorsulva hullott az ismeretlenbe, Trgzyx dühös transztér üzenetet fogalmazott meg a telepatikus agyának kommunikációját felerősítő implantátumok számára, de a hevenyészett jelentést az erősítőimplantok nem tudták a rádióhullámok örvényéből kijuttatni a bolygóközi térbe. A becsapódás előtti utolsó próbálkozásánál a vereség tényének iszonyatos tudata és az indulattól a szervezetében megnövekedett irídium szint megsokszorozta a telepatikus képességének hatékonyságát és a legutolsó üzenetének legutolsó pár gondolata egy végső sikoltásban egyesülve lőtt ki az elátkozott rádióhullámok gyűrűjéből a csillagok és a XORX birodalom felé.
Iszonyatos sebességgel csapódott a kyrokabin az óceánba. A szupererős guamitrát-ötvözet  megvédte ugyan az ütközés erejétől Trgzyx életét, de a mérgező folyadék pár pillanat alatt elkezdte szétmarni a kabin falát. Trgzyx tehetetlenül nézte a fojtogató sötétséget, amibe a szétmállófélben lévő ronccsal együtt süllyedt egyre mélyebbre és mélyebbre.

Százmillió fényévvel és két kaszkádrácsponttal odébb a felső duoverzum szélén álló felfegyverzett XorX telepatikus közvetítőállomásán a következő üzenettöredéket fogta egy felettébb meglepettnek látszó XorX: „ …A KBARIAI SÓBÁNYÁK ÖSSZES FERTŐJE RÁGJA SZÉT AZ AGYLEPEDÉKÉT ANNAK, AKI TISZTELETREMÉLTÓ MÓDON KIVÉGEZTETTE A TÉTAGÖMB LABOR TUDÓSAIT!!!”