január 21, 2008
Úgy érzem, néha vannak olyan vágyaink és álmaink, amiken gondolatban nagyon jó érzés elidőzni néha, de lelkünk legmélyén nem kívánjuk igazán, hogy valóra váljanak. Igen, sajnos az álmok valóra válásával mindig az a gond, hogy ha valóra válnak, akkor a valódi világban válnak valóra és nem abban az álomvilágban, amiben elképzeltük. Ha belegondolsz egy csomó ilyen van. Például megnyerni az ötös lottón a főnyereményt. Gondolatban te is biztos százszor elköltötted, vagy épp beosztottad azt a néhány milliárdot, de ha megtörténne valószínűleg olyan félelmetes élményeket hozna magával ez a szerencsés nyeremény, amikről nem szólt az álmod. Megkapni az imádott nőt vagy férfit, akit sóhajtozva nézel a mozivásznon, fotón, koncerten vagy akár az ablakból. Amikor az a bizonyos gondolatfoszlány átsiklik az agyadon nem gondolsz bele, hogy neki is van múltja, jelene, biztos vannak problémái, tud szeretni, gyűlölni, fájdalmat okozni. Azt mondom vannak dolgok, amik jobb ha csak az álmainkban válnak valósággá. Ott csak melegséget nyújtanak ezek a pillanatnyi boldogságillúzióval kecsegtető ábrándképek…a valódi világban viszont fájdalmasak, kiábrándítóak, csalódást hordozóak.
január 18, 2008
Hogy az esőnek miért van különös jelentősége számomra, igen egyszerű. Szeptemberben költöztem ugyanis egy Budapesti panellakásból a Velencei-tó partjától nem messze fekvő új építésű családias társasházba. Azóta számos remek felfedezést tettem, és a legújabb az időjárás és a helyi közlekedési lehetőségek drasztikus összefonódásával kapcsolatos. Ím az emberiség szolgálatában ezúton közzéteszem tanulmányomat a témában.
Időjárási állapot: szeptember, napsütés, meleg, indiánnyár
Budapesti tapasztalatok: - fülledt izzadtságszag, szürke por, benzinbűzben vánszorgó autók, mogorva tömegközlekedők önidegesítő és suicid masszája.
Velencei tapasztalatok: - sétára hívó illatos szellő, az utolsó alkalmat kihasználó bikinis nap és strandfürdőzők, forró lángos és lekváros gofri, óriási kirándulás a közeli hűvös erdőségbe.
Időjárási állapot: november, eső, szél
Budapest: - ideje elővenni a szövetkabátot és az esernyőt indulás előtt.
Velence: - a főúttól a lakáshoz vezető földúton kialakult mélyedésekben tóvá gyülemlett víztócsákat kell kerülgetni, ami az esti órákban a közvilágítás totális hiánya miatt zseblámpa nélkül nadrágszár- és életveszélyes. Természetesen zseblámpa és táska viselése közben esernyő használatára már nincs mód, ergo nyugodtan ronggyá lehet ázni.
Időjárási állapot: december közepe, erős havazás
Budapest: - a kocsit le kell söpörni indulás előtt, haladni pedig lassan lehet a sok nyári gumis kamikaze miatt.
Velence: - a főúttól a lakáshoz vezető földút szibériai hómezőre hasonlít. Az autót meg sem próbálom kiásni a ráfagyott hókupac alól, szerencsére a szánkósok ösvényén és a hozzáedződött vidéki szomszédok hólapátolási próbálkozásai hatására járhatóbbá vált csapáson - 20 perc helyett másfél óra alatt - el lehet jutni a buszmegállóig.
Időjárási állapot: január eleje, ónos eső
Budapest: - délelőtt nem érdemes elindulni, de dél körülre minden utat felsóznak és nincs gond. A kocsiról kicsit kaparni kell a jeget.
Velence: - a lakásból kilépni életveszélyes. A kültéri burkolatok a csúszásgátló bevonat ellenére korcsolyapályára emlékeztetnek, és akkor még az emeleti lakásajtótól a kertig vezető lépcsőről nem is beszéltem. Ajánlott sebesség másfél lépcsőfok/perc és az erős kapaszkodás sem segít, mert a korlátot is másfél centis jégréteg fedi (kép). A kocsi jégpáncélba burkolózik, de 2 órányi forróvizes öntözés hatására elindulásközeli állapotba kerülhet. A főútig megteendő kábé 800 méteren csupán kanyarodni, gázt adni és fékezni lehetetlen, a kocsi többi funkciója kiválóan működik (pl. a rádió). Nem is jutok messzire, mert a szomszéd négykézláb is szétcsúszó végtagokkal kúszik felém, és közli, hogy amikor a harmadik kocsi csúszott árokba előtte, akkor feladta és a kocsit leparkolva hazakorcsolyázott.
Időjárási állapot: január közepe, sima eső, de folyamatosan
Budapest: - esernyőt vinni kell.
Velence: - a sok hó elolvadásától fellazult földút fél méter mély mocsárrá változva áll lesben a gyanútlan közlekedőkre várva. A kocsi szerencsére szervízben van, különben már rég elsüllyedt volna, a szomszéd pedig csak traktorkísérettel mer elindulni a piacra. A buszhoz térdig érő gumicsizmában érdemes elindulni, és akkor is csak egy nappal előbb, hogy biztosan elérjem. Cupp..szörcs…cupp…szörcs…
Vidéken élni jó 
