június 16, 2008
A mai napot, kis munka után írással töltöttem, és helyszínnek ezúttal a tőlünk nem messze magasodó Bence-hegyet választottam. (Igen, ami mögött szorosan a Meleg-hegy ágaskodik)
A kilátásra nem lehetett panasz és a kedv is megvolt, úgyhogy a végeredmény egy novella, amit nemsokára fel is teszek ide nektek, és lehet rá reagálni, hogy legyen sok visszajelzésem, amiből majd fejlődhetek jól.
Maga a történet egy pár nappal ezelőtti ötletből merítődött, amikor is pest felé haladtomban, a CD-ből áradó muzsika hatására elindult a fantáziám. Biztos közületek is előfordult már valakivel, hogy egy dallam, vagy zene hatására ihletett állapotba került és írnia kellett valamit. Ha volt ilyen, kommentben szívesen hallanék róla 
május 14, 2008
Nos, végre keríthettem magamnak egy üres napot, ami alkalmasnak bizonyult arra, hogy elindítsam régóta tervezett sorozatomat az írói célú szakkirándulást. Ez a jól csengő kifejezés mostantól azokat a tudományos célzattal és komolysággal megélt alkalmakat fogja jelölni nálam, amikor a galérián berendezett munkahelyemet elhagyva, a grafikai szoftvereket sutba dobva, kicsörtetek a természetbe vagy bármilyen más helyre és az ott szabadon bóklászó kreatív energiákat – régies nevén ihlet – felhasználva az eleddig kitalált és koncepcióvá avanzsálódott vagy fejben tárolt műveket karakterek felhasználásával mások számára is elérhetővé teszem. A mai nap folyamán letudtam az első ilyen irányú kirándulásomat, ami még csak teszt jelleggel szolgált, de eredményesnek volt tekinthető.
IGYK V0.1
Célhelyszín: Martonvásár – Brunszvik Kastély, Kastélypark
Távolság: 16Km
Cél megközelítésének eszköze: Vasút
Indulás: 10.50
Érkezés: 16.30
Végeredmény: 6.000 karakter – egy kisebb történet
Sajnos kissé későn keltem, kissé későn indultam, és kissé túl hamar kellett hazajönnöm, de amúgy minden tökéletesen alakult, legalábbis egy teszthez képest. A Brunszvik kastély kiváló helyszínnek bizonyult az íráshoz. Zöld, csendes, zeg-zugos és tele fával, virággal, tóval, madárral. Beethoven pajtás is sok ihletet merített, amikor itt vendégeskedett.
Megérkezésem után viszonylag gyorsan találtam egy jó helyet, ahol egy kis padon ülve a faágak közt megbújva, pár méterre a park közepén elterülő tavacskától jól megreggelizhettem a magammal hozott elemózsiát, és munkához is láthattam. Gyorsan kitaláltam, hogy melyik fejben már elkezdett és kigondolt történetet írom meg és azonmód el is kezdtem. Szépen sütött a nap, ezért a partmenti hűvös sötét zugból, nemsokára átültem az Amerikából ideimportált óriási Mocsári Cédrus alá. Ennek a fának fura, mókás gyökerei vannak, amik a földből kis ideig felfelé nőnek és tisztára olyan érzése van tőle az embernek, mintha mini-menőmanók tömegesen szaladgálnának a fa törzse körül.
Itt is írtam egy keveset, de sajnos a napsütést felváltotta a szél és havazásszerűen szirmokat, virágport, nyárfanyálat, és egyéb szerves növényi alkotórészt sodort a számba, szemembe, hajamba, ami kissé megnehezítette az alkotói folyamatot. Ezzel még megbirkóztam volna, de a sötétedő felhők kiadós zuhéjt sejtettek, úgyhogy feladtam a jó kis helyemet és továbbsétáltam, a park kijárata felé, de útközben megpillantottam egy esőtől védett kis zugot egy aranyos partmenti kalyiba lépcsőjén, és úgy döntöttem, hogy ott fejezem be az elkezdett történetet. Eredetileg sokkal több időt szerettem volna a parkban tölteni, de az érkező eső miatt megszakítottam a kirándulást és inkább hazaindultam. A folyékony csapadék hirtelen felerősödése elől bemenekültem a Beethoven múzeumba, ahol csekély kétszázötven forintért egy kínai turistacsoporthoz csapódva végigcaplathattam a kemény 60 négyzetméterből álló kiállítást. (Még mázli, hogy olyan kicsik a kínaiak és befértünk mind.)
Kissé csalódottan, de a rövid idő alatt elért eredményt tekintve elégedetten indultam a vasútállomásra. Bár nem tudtam sötétedésig maradni, mint ahogy terveztem, de a kísérlet sikerült. Ha kiszabadulok a négy fal közül, jobban megy az írás.
A következő IGYK helyszínei a következők közül lesz valamelyik: pákozdi emlékmű bicajjal, Balaton déli part vonattal és gyalog, vagy a velencei tó északi részén található János-hegy megmászva, kilógó nyelvemet visszatömködve. Bármelyik is lesz, már várom.
Íme pár kép a mai helyszínről:
