II. Országos Póker Csapatbajnokság elődöntő

Jöttünk, láttunk és sajnos egy icipicivel lemaradtunk a továbbjutásról.

A magam részéről ígértem egy beszámolót arról, hogy velem mi történt az asztalnál a verseny két napja alatt, úgyhogy igyexem röviden összefoglalni.

1.       nap – selejtező

Vidáman feszítettem az asztalomnál a pár nappal korábban nyert bestpokeres pólóban és sapkában, és jókedvemnek a várható izgalmakon kívül a mellettem lévő asztalhoz sorsolt csapattag, Drizzt szerencséthozó narancssárga gumigömbhala adott okot. Eszembe jutott Sztreccs, a húszcentis gumidínó, amit ezek után teljesen nyugodtan raktam volna ki magam elé az asztalra szerencsét és kacagást hozó kabalának.
Maga a játék nem hozott túl sok izgalmat az első időszakban, szinte folyamatosan dobáltam a lapokat miközben a többiek sorra kapták a monstereket. Ahogy néztem két vagy három erős játékos ült az asztalnál, és mint ahogy erre számítani is lehetett, hiába próbálták agresszív emelésekkel uralni a játékot, a gyengébb játékosok hihetetlen lapokkal adtak meg emeléseket és ahogy lenni szokott rendszeresen be is húzták a tutit a hitetlenkedő profik ellen. Ebben a sportágban az egyik – nem enyhén amatőr – játékos vitte a pálmát. A lapjárás annyira kedvezett neki, hogy fél óra alatt messze elhúzott tőlünk és óriási zsetonhalmok mögül pislogott a zöldülni és kékülni látszó prókra.
A magam részéről a szünetig csupán egy AQ-t játszottam meg a mellettem ülő őzike ellen (minden csapatban volt egy VAD, akinek a kiejtésével extra pontokat lehetett kapni), aki A3-al hősiesen megadott minden emelésemet az A7Q flop és a preflop emelésem ellenére.  Ezen az akción kívül csak dobáltam a lapokat vagy a vak emelkedése után, néha pozícióból betolt emelésekkel raboltam a vakokat. A szünet szép lassan eljött és csodák csodájára az asztalunktól kiesett a három agresszív profi játékos, akik valószínűleg egymást túlharsogva fogják mesélni csapattársaiknak, hogy a sok hülye fogalmatlan FISH mennyire rettenetesen rossz játékkal mákolta ki őket. Sosem fognak rájönni, hogy egy ilyen nyilvánvalóan gyenge játékosokból álló asztalnál ülve a lehető legrosszabb taktikát választották.
A szünetben megtárgyaltuk a csapattagokkal az addigi történéseket, örömmel vettük tudomásul, hogy tőlünk csak egyvalaki esett ki eddig, elmeséltük az érdekesebb partikat, majd a 15 perc leteltével visszatértünk az asztalainkhoz. Na, nálam ekkor kezdődött az érdekesség.
Azzal indult, hogy az első partiban az előttem ülő VAD kisvakból betolta az összes maradék zsetonját, pontosan 370-et. (Na, ez a srác ekkorra már ledegradálódott a mezei nyuszika szintjére a szememben, nem úgy a mi VAD-unk, Imi, aki fantasztikus játékkal megnyerte végül az asztalát, egy fia pluszpontot sem adva az ellenfeleknek, és nálam teljesen jogosan kiérdemelve a HŐS VAD OROSZLÁN becenevet.)  Én nagyvak voltam és 150 zsetonom már benn volt, úgyhogy anélkül, hogy megnéztem volna a lapjaimat lecalloltam a srácot és betettem az előttem lévő 1500-ból még 220-at az asztalra. A fickó AT-t fordított fel és legalább olyan kíváncsian várta, hogy mit rejtenek a lapjaim, mint én. Egy rossznak egyáltalán nem mondható KQ egyszínűt találtam, amivel ugyan egy kis hátrányban voltam, de a riverre érkező dáma, megpecsételte a VAD sorsát és ezzel 12 extra pontot szereztem a csapatomnak attól függetlenül, hogy meddig húzom még az asztalnál.
Ezután, felgyorsultak az események és a zsetonkirály fickó az asztalunknál olyan ámokfutást rendezett, hogy mire felocsúdtam már csak ketten ültünk az asztalnál. Érdekes élmény volt átélni, ahogy csekély 6 perc és 8-9 hand leforgása alatt a 7 fős asztalunk a headsup-ig jutott. Sajnos nem túl sok esélyem volt, mert 1800 zsetonommal néztem farkasszemet egy 8200-as kupaccal, ami mögül ellenfelem alig látszott ki. Pár jó húzással feljebbtornáztam magam, de a fickót nem hagyta el hatalmas szerencséje és két rövid partiban engem is elfogyasztott. Az utolsó partiban 57-el találtam egy K27 floppot, és mivel két főnél a second pár monsternek számít ALLIN toltam a maradék zsetonomat. A fickónál persze Q7 volt és 5-ös a környéken nem járt abban a partiban sajnos.
Ezzel az eredménnyel és a VAD kiejtésével 24 pontot hoztam a csapatunknak, ami végül (1 első, 4 második és 1 harmadik helyezéssel) 103 pontot gyűjtött és így megnyertük a selejtezőből ránk eső fordulót.

 Drizzt és a GumiGömbHal

2.       nap – elődöntő

Az egy hétnyi pihenőidőt többek között arra használtam, hogy csapatpólót gyártsak magunknak, ami végül egész jól sikerült. Helyszínre érkezésem után gyors csapatpóló osztás, rövid taktikai megbeszélés és pókerre éhesen ültünk az asztalokhoz ahol röviddel ezután már indult is a játék.
Mivel a selejtezőt az első helyen teljesítettük, a csapatunk minden tagja a másik két első helyen továbbjutott csapattal együtt 1500 zsetonnal indulhatott, míg a második helyen továbbjutók 1200, a harmadik helyezettek pedig 1000 zsetonnal kezdték a játékot. Ezt az előnyömet sikerült az első néhány partiból kettőben áttolnom az egyel előttem ülő srácnak. Mivel úgy gondoltam, hogy az elődöntőben több profi játékossal fogok találkozni, kissé lazább és agresszívebb stílust terveztem játszani. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem. Az első hidegzuhany partiban - ami a játék harmadik-negyedik handje lehetett -, AT-vel emeltem középről, csak hogy lássam mennyire feszesek vagy lazák ellenfeleim. Hárman is megadták az emelést, ami nem tűnt jó előjelnek.  A flop AxQ volt ami nem volt rossz, de nem is volt túl jó, de ha már elkezdtem akkor nyomulni kellett, úgyhogy a bank felével 50 zsetonnal nyitottam, amire ketten eldobták, a közvetlenül előttem ülő srác pedig megadta. Mivel teljesen ismeretlen játékosról volt szó, nem erőltettem tovább a harcot, hanem megpróbáltam olcsón túlélni a partit, hogy a mutatásnál kiderüljön milyen játékos is. A semleges turnon csekkelt és én sem emeltem. A riverre érkező tízes két párt adott nekem, amivel mindenképp emelni akartam, de meglepetésemre a srác előttem 55-öt emelt. Gondolkodtam a visszaemelésen, de győzött bennem az óvatosság és inkább csak megadtam. Jó döntés volt ugyanis KJ-t mutatott és sorral vitte a bankot. A következő partiban nagyvak voltam Q6 egyszínűvel és 4 másik sráccal együtt néztük meg a 2Q6 floppot. A floppolt kétpárt látva és az előző partiból okulva rögtön 120-ig emeltem, ami jócskán nagyobb volt, mint a bank ami a vakokból került középre. Mindenki eldobta kivéve ismét az előttem ülő srác, aki kisvakból maradt benn és ezért szinte bármi lehetett nála. A turn 5-ös után ő csekkelt, majd az én 180-as emelésemre rövid habozás után betolta az allint. Puff… el nem tudtam képzelni mi van nála. Ha jó játékos, akkor egyedül a 22 vagy 66 lapokat tudom elképzelni, de én még azokkal sem játszanék így. A lényeg, hogy ennyire a parti elején eszemben sem volt megkockáztatni a kiesést, úgyhogy simán bedobtam a két páromat. „jó döntés” felkiáltással büszkén mutatja a 34-et amivel turnre jött le a sora. Oh My God!! Lyuksorra megad egy emelést, ami a bank kétszerese.
Ebben a két partiban elvesztett 500 zseton felvilágosított arról, hogy jól teszem ha – csakúgy, mint legutóbb is -, a seggemen ülős feszes-figyelős taktikát alkalmazom, mert ez az asztal még annyira sem alkalmas a normális játékra mint az előző fordulóban.
Innentől tehát csak dobáltam a lapokat, gyűjtöttem az információkat az ellenfeleimről és etettem a vakokat a zsetonjaimmal. Úgy néztem, hogy ennél az asztalnál ezúttal két komoly profi játékos került össze a hobbijátékosokkal. Ők kitartóan próbálták játszani a megszokott játékukat, aminek az lett természetesen az eredménye, hogy ők hullottak ki legelőször ráadásul az egyikük egy csapatkapitány volt, aminek örültem, a másikuk pedig egy VAD, aminek egyáltalán nem örültem, mert nem én voltam aki kiejtette. Én csak továbbra is dobáltam a hulladék lapjaimat és próbáltam fennmaradni a víz tetején az egyre növekvő vakok zabálása ellenére. A szünet előtt nem sokkal 50/100-as vakszinten, már csak 640 zseton körül álltam, amikor végre kaptam egy TT-t, amire gondolkodás nélkül ALLIN mentem. Mindenki eldobta és mivel limpelő is volt, feltornászhattam magam 990 zsetonra. Pár körrel később AK-t kaptam, amire középről emeltem 400-ig. Az egyik velem szemben ülő egyébként nagyon szimpatikus hobbijátékos megkérdezte mennyim van még merthogy allin szeretne hívni. Nem ellenkeztem nagyon, hiszen az alig 500 maradék zsetonommal ennél jobb lapra aligha számíthattam volna ezután. Nem volt jó érzés amikor a zsetonok betolása után megmutatta a KK-t, de a szerencse istennője ezúttal mellettem ált és a flopban érkező két A4A megpecsételte sajnos a KK sorsát és én így felduplázhattam. A srác nem érezte túl jól magát ilyen nagy mákolás rosszabbik végén ülve, de őszintén szólva én örültem neki J.
2000 zsetonra tornázódva már nyugodtabb körülmények között vártam a szünetet, és amikor az utolsó partit jelző hang megszólalt, mindenki fellélegezve vette magához a lapokat. Páran megjegyezték, hogy „utálnának a szünet előtt közvetlenül kiesni”, meg hogy „azért mókából illik megnézni, mi lenne ha”, ezért nagyvakból anélkül, hogy megnéztem volna a lapomat rá emeltem 700-at a vakokra és arra a három srácra, akik nagyszájúan mókából akartak floppot nézni szünet előtt. Persze mindenki röhögve eldobta, és az asztaltól felállva elindult kifelé, én pedig a zsetonok besöprése előtt meglestem, hogy AQ volt nálam szerencsére. J
Még játék közben kaptam híreket, hogy a csapatunkból sajnálatos módon többen is idő előtt kiestek, és a szünetben volt alkalmam megismerni a részleteket is. Konstatáltam, hogy az esélyünk a továbbjutásra a sok elveszített pont miatt minimálisra redukálódott, de ettől függetlenül, vagy éppen ezért nyugodtan ültem vissza az asztalhoz – végül is játszunk egy jót. A szünettől szinte megtáltosodtam. A magas vakok szorítása bizonytalanná tette a hobbijátékosokat, amit figyelmesen ki is használtam, így viszonylag gyorsan rá tudtam erőltetni a játékomat az asztalra. Nem emeltem rájuk túl sokszor, de amikor éreztem a bizonytalanságot, vagy a pozíciómból fakadó erőt, nem haboztam egy rendes összeget rájuk emelni. Az ilyen helyzetekben sokszor a lapomat sem néztem már meg, nehogy elbizonytalanítson és kihasználatlanul hagyjak egy remek alkalmat a vaklopásra. Miután megerősödtem és a többiek elgyengültek már nem okozott gondod megfelelő pillanatban megadni a shortstackek allinjeit, úgyhogy lassan de biztosan irtani kezdtem a társaságot az asztalnál. Elsőre azt a srácot ejtettem ki, aki az első pár partiban olyan csúnyán lemákolta a két párjaimat sorral. JQ allinjét JJ-vel adtam meg és mentődáma hiányában távozni kényszerült az asztaltól…nem mondom, hogy nem éreztem egy kis elégtételt J
A következő kiesőt már jobban sajnáltam, hiszen szegény szimpatikus gyerek, akit AK-val kopasztottam meg ismét kapott egy nagy pofont a szerencsétől amikor AT egyszínűmmel 8KT floppon allin ment TT-vel és én behúztam ellene a flust riverre. Csúnya volt, nem is vagyok rá büszke.
A mellette ülő, napszemüveges, csendes, de jófejnek tűnő fickó is kivette a részét a ritkításból és a maradék játékosok kiejtése után már csak ketten maradtunk.
Én körülbelül 8000 zsetonon álltam, nála 5000 körül lehetett. Pár szurkálódó lopkodás és emelgetés után hamar eljött a záróparti, amire valószínűleg Ő is, én is sokáig fogunk még emlékezni.
Én voltam a nagyvak és 67 egyszínűt kaptam káróból.  Ő kiegészítette a kisvakját én pedig 1200-at emeltem, amit rövid gondolkodás után megadott. A flopban 8AK jött le amiből az Ász és a Királyis káró volt. A flushdraw esélyében bízva és hogy ha nincs nála A vagy K akkor valószínűleg megijesztem, 1800-at emeltem. Nem volt szerencsém, mert szinte azonnal megadta, amiből arra következtettem, hogy van nála legalább egy király. Drukkoltam a flössnek, és legnagyobb örömömre egy káró 2-es volt a turn.  Gondolkodás nélkül allint toltam amire szintén ilyen gyors megadás volt a válasz, majd miután megmutattam a 67-et káróból egy „a picsába” felkiáltással felcsapta a 34-et káróból. Hát ez bizony csúnya… headsupban erősebb flösstől kikapni nem kellemes. Egy outja maradt riverre, ha káró 5-ös szédülne le véletlenül akkor straigtflush-el győz, de szerencsére pikk 6-os volt az ötödik lap úgyhogy, némi hitetlenkedés és kézrázás után elkönyvelhettem a győzelmet.
Mindent összevetve nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel. A helyes és viszonylag gyors helyzetfelismerés megmentett a korai kieséstől, és bár egy alkalommal nagy szükség volt a szerencsére is a bennmaradáshoz, végig úgy játszottam, ahogy kellett.
Bár a csapat végül nem jutott tovább, mindannyiunk számára bizonyosságot nyert, hogy ott a helyünk az ilyen versenyeken, mert jó eséllyel fogunk a jövőben sikereket elérni.

II. Országos Póker Csapatbajnokság selejtező

Örömmel jelenthetem, hogy az általam szervezett Fool House Budapest csapat a II. Országos Póker Csapatbajnokság selejtezőjét megnyervén továbbjutott az elődöntőbe.
Vasárnap este 8-tól majdnem hajnali fél egyig küzdött egymással a 216 regisztrált teamből a mai fordulóba sorsolt 12 csapat, akik közül mindössze három juthatott tovább. A 10 fős asztaloknál ülő játékosok sit and go rendszerben irtották egymást, vagyis addig szórták a lapokat és a zsetonokat, amíg a legjobb mellől mindenki ki nem esett. A mi 10 fős csapatunk fantasztikus teljesítménnyel 6 dobogós helyet szerzett és a pontversenyben 103 ponttal zárt az élen megelőzve a második helyezett csapatot, akiknek 94 pontot sikerült összegyűjteniük. A legjobb 54 csapat jutott az elődöntőbe, aminek jövő vasárnapi fordulójában kell majd 11 csapatból a legjobb 2-be kerülnünk a döntőbejutáshoz, ahol 4.000.000 Ft értékű tárgynyereményt szórnak szét.

Mérhetetlenül büszke vagyok csapatom minden tagjára és erre az eredményre, ami még korántsem végeredmény.

Holnap ha lesz erőm, összedobok egy kis beszámolót a mai napról. Addig is az egyik kedvenc játékom, a PORTAL végefőcím dalának kezdő soraival búcsúzom: (amit a főellenség szuperszámítógép kellemes női computerhangja énekel közvetlen azután, hogy sok-sok pályányi logikai szenvedés után  roppant furmányossággal és ügyességgel darabokra szedtük és a hulladékégetőbe dobáltuk alkatrészenként.)

„This was a triumph,
I making a note here: HUGE SUCCESS
It’s hard to overstate my satisfaction” :):):

Best Poker Bajnokság Elődöntő

Sajnos azt kell mondjam, hogy számomra a verseny egy rövid sikerrel kecsegtető időszak után gyors és fájdalmas kieséssel végződött.

A leültetés után 7 asztalon indult a játék és 64 főből kellett az első 20-ba bejutni, de már a 25-ik helytől pénzt lehetett nyerni. Persze én mindenképpen tovább szerettem volna jutni és nem becsorogni valami huszonakárhanyadik helyre, úgyhogy itt is megfogadtam, hogy nem finomkodok, hanem a játékomat játszom és vagy megszedem magam, vagy kiesek.

Az első asztalon nagyon szimpatikus társaság jött össze. 5650 zsetonommal a második legnagyobb stackel rendelkeztem, amit megnyugvással könyveltem el. A vakszint 50/100-ról indult, ami egyáltalán semmilyen veszéllyel nem fenyegetett egyelőre. Az asztalon szépen finoman indult a játék, barátságos beszélgetések közepette, aztán egy idő után ketten is távoztak az asztaltól, akik kevéske zsetonjukat hamar feltenni kényszerültek. Nekem is volt pár jó lapom (AK,JJ), amikre emelve szépen megszerezhettem a vakokat és az előttem limpelők zsetonjait, így hamar feltornásztam magam kevéssel 6000 fölé. A második AK-mra viszont amikor 350-et emeltem, egy srác középről 3800 zsetonnal visszatolta rám az allint. Lehet, hogy jó lehetőség volt, de én úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom a chipjeim háromnegyedét egy 50%-os vagy még rosszabb esélyért, és bedobtam. Gondolatban persze megtapsoltam az arcot a kiváló emelésért. Nem sokkal ezután sajnos feloszlott az asztalunk és szétrobbantották a társaságot.

Az asztal ahová kerültem, első pillantásra sem tetszett már. Jó sok sötét arc, mogorva tekintet és hegynyi zsetonok mindenki előtt. Mivel a legbelső sarokban volt az asztal és nekem a leghátsó, dealer melletti hely volt fenntartva, ami a szorosan ülő játékosok miatt szinte megközelíthetetlen volt, kábé 5 perces szerencsétlenkedés és egy büdös nagy szobanövényen való átkommandózás után ülhettem csak le. Rögtön felmértem a helyzetet és láttam, hogy 5500 körüli zsetonommal igencsak az utolsók között kullogtam az asztalnál, talán ha két vagy három emberkének volt csak kevesebb. A játék szintén elég erős méreteket öltött minden körbe allin, ha nem akkor 4-5 megadás és pár ultraszerencsés arc. Pont az a környezet ahol nemigen érzem jól magam, mert a veszélyfaktor miatt nagyon befeszülök és megesznek a vakok. Amúgy is pont akkor emelkedtek 100/200-ra és én elhatároztam, hogy nem hagyom magam, és felveszem ellenük a kesztyűt. Pár környi dobálgatás után kaptam egy AT egyszínűt első pozícióból, amit elég jónak ítéltem, hogy bemerészkedjek vele a flopba. Persze 4-en vagy 5-en is megadták a vakot így jó sok játékos volt benn a partiban. A flop 44T, ami számomra kiváló lehetőség, lévén a tízes mellett a legnagyobb kicker lapom volt és, csak ha valakinél 4-es van, akkor van jobb helyzetben. Előttem két csekk, én pedig 700-ig emeltem, ami valamivel több volt, mint a bank fele. Amint vártam mindenki bedobta, kivéve a nagyvakot, aki rövid gondolkodás után megadta. Mivel nagyvak volt és preflop senki nem emelt ezért nagy volt a veszélye, hogy 4-es van nála, de lehetett simán tízes is valami közepes lappal, vagy egy 88, 99 amivel preflop nem emelt, de úgy vélte az alacsony floppon megadhat egy emelést. Mivel nem ismertem az asztalt még, ezért nem tudhattam, hogy mennyire jó játékos. A turnre 7-es jött le, ami nekem még teljesen jó lap. A srác csekkel én meg, mivel szerettem volna kiugrasztani a nyulat a bokorból, a pot felénél kicsivel többet, 1400-at emeltem. A válasz azonnali allin volt, ami egyértelművé tette a 4-est és, hogy nem egy kezdővel állok szemben. Puff…a tízest és az ászt persze dobom, a srác mutatja a négyesét…well done.

2900 zsetonra estem vissza, ami nem volt túl jó érzés, és egy kör saláta és egy két határérték limpelő lap után hamar le is ment 2300 körülire. Kaptam egy J9 egyszínűt is nagyvakra, amit mögöttem megemeltek 500-ig. Mivel 4-en is megadták előttem, a banki esély miatt muszáj volt már tartanom. Már flopra lejött a flösshúzóm, de hiába csekkelte el mindenki turnon és riveren is, nem jött le semmim, így egy párral vitte valaki mellettem a bankot. 2000 zsetonra csökkenve a következő lapom egy AQ volt kisvakra és mivel előttem ismét 3 versenyző is megadta a vakot, választás elé kényszerültem. Egyértelműen emelő lap, de ennyi limpelő után a value bet már több mint 1200 lenne, és a megmaradt 800 zsetonommal nem sokat érek se floppon se utána. Úgy véltem, akkor már jobb, ha flop előtt allin megyek, mert így több esélyem van bármilyen lap ellen, amelyik véletlenül megadja, és ha mindenki eldobja, akkor is vittem majdnem ezret, ami kicsit visszahúz. Persze az egyik zsetontoronnyal rendelkező limpelő KQ-val megadta, ami viszonylag jó hír volt, hiszen 75%-25%-ban favorit voltam. Persze a flop 8K8 és a turn és a river sem segített, így az 50-edik hely környékén távozni kényszerültem.

Mint említettem gyors és fájdalmas játék volt, hiszen sokkal többet vártam ettől a versenytől. Persze a múltkori sétagalopphoz képest mindenképpen akciódúsabb játékra számítottam, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nem az én napom lesz a mai, már ami a versenyt illeti.

Csalódott vagyok, mert nem egy jobb játékostól kaptam ki, és nem is hibás döntések miatt, amikből tanulhatnék, hanem egyszerűen a lapok fordultak ellenem. Előfordul, de ettől még nem lesz jobb érzés.

Best Póker Bajnokság Selejtező

Ma délután 5 körül, mindenféle grafikai munkáimat félredobálva kocsiba pattantam, hogy odaérjek tatabányára a 19 órakkor kezdődő Best Póker pókerbajnokság selejtezőjére.
A jelentkezés ingyenes és egyszerű volt, csak regelni kellett a bajnokság weboldalán ezután letölteni a Best Póker online pókerterem kliensét és abba is regisztrálni. Ezen ugyan ne múljon, pár hete regisztráltam és be is sorsoltak az 1400 játékos közé, akik játszhattak a szombati elődöntőbe jutásért. Velencéről egy kietlen, de festői erdei úton jutottam el Tatabányára, a Vértes Centerbe, ahol a kaszinó melletti drinkbár és étterem adott otthont az eseménynek. A helyszínen rögtön a kezembe nyomtak egy sorszámot, két szórólapot meg 2000 forintnyi kupont, amit az elektronikus kaszinóban jól el is játszhattam valami nevetséges automata nyelőgépen.
A leültetés után O.J.Sámson, aki versenyigazgatói minőségében, konszolidált öltönyösben adta elő magát – mellesleg nagyon szimpatikusan – megnyitotta a versenyt. A cél egyszerű volt. 60 játékosból 3 és fél óra alatt bekerülni a legjobb 13-ba, méghozzá jó sok zsetonnal, mert azokat tovább visszük magunkkal az elődöntőn és a döntőn keresztül egészen a játék végéig. Erre 1000 zseton és 15 percenként emelkedő vakstruktúra állt rendelkezésre, ami némileg viccesnek mondható, hiszen gyors fejszámolás után megállapíthattam, hogy 2 óra játék után a játékosok 90%-ának allin kell mennie preflop bármilyen játszható lapra. Így adott is volt a stratégia számomra, miszerint feszes de agresszív játékkal az eszement vakszintek előtt túlélőnyi zsetonkészletet kellett felhalmoznom. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult, hiszen a mezőny úgy hullott, mint Beigli fényszórója láttán a baglyok az útszéli fákról, és alig több mint két óra alatt vége is volt a küzdelemnek.
Ami engem illet, egyáltalán nem panaszkodhatom a játékra. A stratégiámhoz szorosan tartottam magam és használható lapokkal keményen emeltem, pozícióból  - ha nem volt előttem emelés - a vakokra mindig rátoltam akármilyen lapom volt, a salátát meg dobáltam. Közepes lapjárásom volt, ami azt jelentette, hogy bár sokat kellett dobnom, azért becsúszott párszor AJ, AQ, KQ, sőt egyszer még AA-m is jutott. Meglepett, hogy a játék során senki nem mákolt be ellenem semmit. Ha jobb lapom volt, akkor nyertem és kész. Amazing� ilyet nemigen tapasztaltam ezelőtt. Lényegében kockázatos játék és kulcsparti nélkül jött el az első szünet és én 2500 zsetonon álltam, sok dobálással, kevés emeléssel, és szinte nulla showdownnal megjátszott játékom eredményeképpen.
A szünet után már csak 37 játékos jött vissza az asztalokhoz, és mivel a vakok már 100/200-nál jártak, a shortstack játékosok sűrűn kezdtek potyogni. Ebben az időben is a szokásos játékomat játszottam, de szerencsére közben kétszer is átültettek, úgyhogy mindig több volt a friss ember, mint aki esetleg kiismerte volna a játékomat. Nem mintha nagyon tartanom kellett volna akárkitől is. A mezőny jó része haleledelen élt és maximum a szerencséjének köszönhette, hogy nem hullott el idejekorán. Pár játékost leszámítva senki nem jelentett komoly veszélyt a játékomra és akármelyik asztalhoz kerültem, pár value betem és mutatásom után mindig szabad utat engedtek és inkább elkerültek Ebben az időben kiejtettem három shortstack embikét is, de hát mindig épp lapom volt, amikor allin kényszerültek. Egyszer AJ-vel emeltem és K8 allin került ellenem aki semmit nem húzott be, másszor a nagyvakomra rátolták az Allint és AQ-m leverte az A9-et, ami ugyancsak nem javult. Harmadszor egy nagyvakon kapott A8-ra agresszívoskodó emelésemet adta meg egy A5 kisvakból, aki nem volt túl shortstack, de az A38-as floppon úgy vélte, hogy jó ötlet rám tolni az allint és mivel kevesebb zsetonja volt, mint nekem távozni kényszerült.
Ekkor 7600 zseton körül álltam már és a mezőny lecsökkent 19 játékosra. Az utolsó asztalomnál kettővel balra tőlem ült egy fiatal gyerek, aki látszólag olvasott már egy-két könyvet és ügyesen játszott. Sajnos egyik A7s vakrablási kísérletem fennakadt rajta. 300/600-as vakszintnél dealer pozícióban emeltem 1850-ig, amit ő kis gondolkodás és egy „bár nem akartam veled kötekedni” beszólás után megadott. KK9-es flopp jött és ő elsőként csekkelt. Hát mondom itt az ideje elhitetni vele, hogy Királyom vagy 9-esem van. Emeltem 2800-ig, - ami több volt, mint jó néhány asztalnál ülő játékos összes zsetonja - amire a válasza nagyon hosszú gondolkodás után az allin volt. Azért a látszat kedvéért leszámoltattam a dealerrel a zsetonjait, holott tudtam, hogy párezerrel több van neki, mint nekem és a lapja is majdnem biztosan erősebb, mint az enyém. Azt nem gondoltam, hogy király van nála, a 9-es is valószínűtlen volt, de TT, JJ, QQ, AQ, AJ nyugodtan lehetett nála, amik ellen az én szerény A7-em erősen verve vagyon. Látszatelmélkedés után bedobtam a lapomat és szontyolódva számolgattam a maradék 3250 zsetonomat, amikor a srác a zsetonhegy besöprése után megmutatta, az AQ-ját. Azt mondta AT, AJ–re tett. Hát szép read mindkettőnktől. És egy nagy feljegyzés az agyi noteszembe, hogy ez a srác nem csak úgy csinál, mint aki tud játszani, hanem tényleg tud. Alig pislantottam kettőt és máris 400/800-ra emelkedtek a vakok és 16-an maradtunk, ami fele se tréfa helyzet volt, hiszen 3000 zsetonnal az elődöntőben nem sok esélyem van. Szerencsére egy körön belül kaptam 55-öt és AT-t is és két allinemre mindkétszer bedobták a vakok, így 5650 zsetonnal végeztem, amikor szinte egy időben kiestek a szomszéd asztalról ketten tőlünk meg egy srác, lezárva a mérkőzést és beállítva a végeredményt.
Hát hogy őszinte legyek eléggé sétagalopp volt bejutni ebből a 60 főből a 13-ba. Veszélyben egy pillanatig sem voltam, pedig nem volt lapömlésem sem. A szombat este 7 órakkor kezdődő elődöntővel kapcsolatban viszont nincsenek illúzióim. Biztosan sok erős játékossal fogok találkozni és persze néhány mákos tésztán nevelkedett halacskával, akik mind arra várnak, hogy nekem adják a zsetonjaikat. Rajtam nem fog múlni. Remélem a lapjaimon se.

Végre egy kis póker

Emlékszem említettem, hogy kevesebb bejegyzés fog születni a pókerről, mint a régi blogomban, de eddig egy darab sem volt, úgyhogy azt hiszem itt az ideje megejteni az elsőt.
Nos, az elmúlt héten két alkalommal kerültem pókerközelbe és szerencsére mind a kettőről van mit írni.

Szerdán újra meglátogattam az Albipóker által szervezett alacsony nevezési díjú versenyt, ami ezúttal új helyszínen - a Duna Plazától nem messze található Royal Poker Clubban - került megrendezésre. Régebben egyszer már játszottam itt egy freerollt, ami elég negatív eredménnyel zárult számomra, de ennek ellenére nem volt rossz érzésem a hellyel kapcsolatban. Erről a versenyről annyit kell tudni, hogy pont olyanoknak való, mint én. Olyanoknak, akik hobbijátékosok valamint inkább a szórakozásért és nem a nyereményért játszanak, ja és nem akarnak tíz- esetleg százezreket ölni a pókerbe havonta. A mostani alkalommal Drizzt és Csinci is elkísért, aminek külön örültem, mert nem láttam őket tavaly óta. Ezen a mostani versenyen 30 induló volt és az első 6 helyezettet fizették. Az én teljesítményem a 8-ik helyre volt elegendő, ami nem éppen csúcsszuper, de két okból is említésreméltó. 1. Eddig sosem voltam ezeken a versenyeken final table résztvevő. 2. Amilyen iszonyatos lapokat kaptam végig, kész csoda, hogy ennyit ki tudtam hozni. Komolyan, az egész parti 4 órája alatt  összesen 4 alkalommal kaptam használható lapot és azokkal is nagyon-nagy szerencsével tudtam csak érvényesülni.
Az első egy KK volt úgy másfél órányi lapdobálgatás után. Eredetileg 10.000 zsetonnal indultunk 25 perces vakemelkedéssel, de én addigra a sok dobálás és a kevés reményteli de eredménytelen flopnézés után olyan 8000 körül állhattam. A sorsoláskor közvetlenül mögém ültetett Drizztel már azon röhögtünk, hogy a verseny kezdete óta még egyetlen turn-ben sem voltam érdekelt nemhogy showdownban. Na megjött a lehetőség a kézbe osztott Kovbojok személyében, és én égtem a vágytól, hogy végre kihasználhassam.  A vakszint 150/300 volt akkorra, és én UTG pozícióból a nagyvak négyszeresét emeltem. Drizzt rövid színjátszós gondolkodás után eldobta a lapot, de a kettővel mellette ülő fickó rövid mérlegelés után allin hívott 14.000 zsetonnal. Mindenki más bedobta, és mire hozzám ért ismét a kör, már nyakig ültem a bajban. Az asztalomnál ülők játékát addigra igyekeztem jól megfigyelni – volt rá időm a sok lapdobálás közben – úgyhogy erről a srácról is megvolt a kialakult képem, miszerint közepesen jó feszes-agresszív játékos. Amúgy az egész asztal tele volt hobbijátékos fish-el. Még pár olyan is akadt akiknek láthatóan ez volt az első élő versenyük. Emberünk persze nem közéjük tartozott és mivel valószínűleg ő is megfigyelte, hogy én addig egyetlen egy partiban sem voltam aktívan benne, ezért számíthatott rá, hogy jó lapra emelek. Ha ennek ellenére rám tolta az allint, az nagyon erős kézre utal. Körülbelül 60%-ban biztos voltam az Ászpárban, de mivel az asztalnál elég sok halacska gyűlt össze, elképzelhető volt, hogy egy QQ,AK,JJ kombinációval megpróbál elijeszteni. Komolyan megfordult a fejemben, hogy bedobom a királyaimat, de az addigi felhozatalra gondolva nem volt szívem hozzá, úgyhogy kábé 1 percnyi gondolkodás után elfogadtam az allint és betoltam a maradék zsetonomat. Mosolyogva mutatta az ászait én meg illúziók nélkül mozdultam, hogy felállva várjam végig a 82 százalékban számomra végzetes floppot. Amikor középre dobtam a királyokat az asztal felhördülve egyemberként egyetértett abban, hogy lehetetlen lett volna eldobni. Ejj, ha tudták volna, hogy pedig milyen közel álltam hozzá. A mellettem jobboldalon ülő, egyébként kezdő játékos elárulta, hogy KQ-t dobott el amikor meglátta az allint. PUFFFNEKI…maradt egy outom, ami a legjobb esetben is 10% esély. A dealer leosztotta a floppot, amiben csodák csodájára megpillanthattam egyetlen megmaradt királyomat és mivel több ász már nem esett le, ezért az ellenfelem csalódott arca előtt besöpörhettem a 17.000-es potot.
Közben szegény Csinci kiesett a másik asztalról, én pedig lapot ezek után sem kaptam (83,74,42,Q5..stb) legalább egy óráig, amikor is megpillanthattam egy egyszínű AQ–t és a lehetőséget, hogy újra akcióba lendülhessek. 300/600-as vaknál középről emeltem körülbelül 3000 zsetonig, amit a mellettem addigra már eléggé megtépázott stackel ülő Drizzt tartott. Már elkönyveltem, hogy egy szolid baráti küzdelem elé nézek, amikor az előttem ülő kezdő játékos is megadta a tétet, akinek néhány szerencsés parti miatt, viszonylag sok zsetonja volt. A 86Q flop jött és benne a szép dáma, ami nekem top párt adott a legmagasabb kickerrel. Emeltem is mintha kötelező lenne, és bár nem számítottam megadásra csodálkozva láttam, hogy mellettem Drizzt betolja az összes zsetonját, ami épp kitette az emelésem mértékét. Upsz, mondom ennek fele se tréfa, és még jobban elhűltem, amikor előttem a mellettem másikoldalon ülő kezdő srác szintén megadta az emelést. A turn valami semleges lap volt, talán egy 3-as és amikor az előttem ülő srác csekkelt, én kis gondolkodás után allin hívtam. Gondolkodott egy keveset aztán megadta egy flushdrawal, ami nem volt épp okos játék, de legalább a zsetonjai kárpótolták azt az elvesztett mennyiséget, amit Drizzt akasztott le tőlem az osztott 66-áva, ami floppra drillt adott neki.
Pár körrel később, hat főre csökkent asztalunk épp a final table előtt állt 400/800-as vakszintnél, amikor nagyvakként kaptam egy A6 egyszínűt, amivel gondolkodás nélkül ráemeltem az előttem kiegészítő kisvakra, aki történetesen az előbbi partiban megcsappant stackű kezdő srác volt. 3000-ig emeltem és ő „más lehetőségem nincs” jellegű beletörődő sóhajjal és 4800 zsetonnal allin jött, ami nekem plusz 1800 behelyezendő zsetont jelentett.
Nálam A6 treffből a másik srác pedig J8-at mutatott szintén treffből. Hát ez eddig számomra kellemes ha nem jön semmi, pláne, hogy a flöss lehetőségeit is maradéktalanul lefedem. A flop: 8J7 ami rögtön kétpárhoz juttatta shortstack ellenfelemet, én meg az esélytelenek nyugalmával várhattam a maradék két lapot a turnt és a rivert. Turn: A – szuper legalább szépítettem kicsit. River: A – OH MY GOD!! Ennyire csúnyán még sosem ejtettem ki senkit. Kép is született róla.
A final table számomra az előző órákban megszokott lapminőséggel folytatódott, (58,92,K3,K2,Q3…stb) majd miután félig felzabáltak a vakok kaptam egy AJ-t, amivel rögtön ki is eshettem a 8-ik helyen egy TT ellen.
Bár szőrnyű volt a lapjárás, a Final Tablera kerülés, valamint a két rettenetesen csúnya és nemkevésbé szerencsés hand miatt jól szórakoztam. Mellesleg Drizzt harmadik lett ezen a versenyen, amiért ezúton is gratulálok neki.

A másik pókeres esemény egy 4 dolláros, 180 főre limitált verseny volt a pokerstars online pókertermében, amit hosszas küzdelem után sikerült megnyernem. Erről nem írnék túl hosszan, hiszen rengeteg parti zajlott le a verseny ideje alatt. Szerintem sikerült nyugodtan és türelmesen játszanom, és annak ellenére, hogy a verseny első felében majdnem végig a kiesés szélén táncoltam, pár kulcspartit megnyerve és kevés szerencsével a döntő asztalt és a végjátékot, már szinte végig zsetonilag erős pozícióban játszhattam. 200 dollár feletti összeget nyertem, ami életem legjobb eddigi onlinepókeres eredménye. Remélem még sok nagyobb is követni fogja hamarosan.